Oh my god ,please help me!

[Írói megjegyzés: Most Elisza szemszögéből fogom folytatni a történetet, tudjátok miért. Jó olvasását!]
Kint leültem egy padra, hogy lenyugodjak mélyeket lélegeztem. De minden hasztalan volt. Lépteket hallottam magam mögül, tudtam ,hogy Johnny az így megszólaltam.
-Miért?-vettem el a kezem az arcom elöl. -Te tudtál róla....és nem szóltál...miért?!-álltam fel vele szemben.Közelebb jött hozzám és megfogta a kezem.-Ennyire megutáltál?

-Nem, ezzel ellentétben én...áh, öcsém! Nem így akartam ezt megtenni de...-lehunyta a szemét és mély lélegzetet vett, majd kinyitotta s a szemembe nézett.-Elisza, szeretlek!Ezért nem akartam szólni róla.-mikor meghallottam azt a szót a szívem ezerrel dobogott, megszűnt a világ...csak ő és én....Szorosan fogta a kezem és csak nézett rám kedves tekintetével.Szeret...én is őt....-Nem mondasz semmit?-kérdezte, s ezzel vissza térített  a valóságba.Szavak helyett inkább közel mentem hozzá, karjaimat a nyaka köré fontam és megcsókoltam, közben ő a derekamra helyezte kezét.A kissé hosszúra sikeredett csók után elváltak ajkaink és csak néztük a másikat.Elmosolyodtam, majd elengedtem őt és komolyan néztem rá.
-Akkor most mit csináljunk?-kérdeztem kicsit remegő hangon.

-Hát, remélhetőleg nem házasodnak össze, így mi együtt maradhatunk, bár a nélkül is lehetünk együtt mert nem vagyok vértestvérek. -mondta el gyorsan gondolatait.Bólintottam rá, majd elindultunk vissza be.
Mikor oda értünk az asztalhoz Dami már el is kezdte mondandóját.
-Jó ,hogy jöttök már srácok, anyáék mondani akarnak valamit!-mi csak összenéztünk majd rájuk néztünk.
-Na akkor el is kezdtem.-állt fel Aaron, letérdelt anya elé és folyatta.-Vicktoria, még soha nem ismertem hozzád fogható nőt és nem szeretném elszalasztani ezt az esélyt...Szóval : Vicktoria, hozzám jössz feleségül?-mikor feltette neki a kérdést megint összenéztünk Johnnyval.
-Aaron...-szólalt meg anya kb két perc elteltével.
-Tudom ,hogy gyors ez az egész, de kérlek válaszolj!-kérte Aaron anyát.
-Igen.-mondta ki végül a választ anya. Damian úgy nézett rájuk mint az E.T-re .
Johnny megfogta a kezem, úgy ,hogy ne lássák anyámék és hátráltunk pár lépést egyszerre.
Nem akartam látni ,hogy anyám kezére húzza a gyűrűt amit a kezében tartott így elfordultam. Olyan mintha megpecsételnék azt ,hogy én és Johnny nem lehetünk egypár.
Ezt követően én és Johnny kicsit szótlanok voltunk a vacsora alatt. Mikor haza mentünk levágódtam az ágyamra és csak bámultam a plafont.
*Lolitha szemszöge:
Mikor már vissza tértem a pályára nem voltam ott egyedül. A lelátón ült Johanna és a pályát fürkészte, mivel Zack ott volt. Egy-két srác még a rámpáknál volt, de aztán eltűntek. Gondoltam még egy kört teszek a pályán mielőtt haza megyek. Direkt is a másik gyakorlóhoz mentem, de az be volt zárva, így a másikon kellett mennem, ahol Zack volt.
Legszívesebben elmenekültem volna onnan, de valami mintha húzott volna még egy körre. Bementem a pályára, majd elindultam . Mikor megelőztem Zacket, rájött ,hogy én vagyok az.
Mikor a harmadik kört jártam meg kellett állnom, erősen szédültem. Fájt a fejem és elsötétült előttem a világ egy kis időre.Mikor kicsit normalizálódott a látásom újra elindítottam a motort . Pár méter után Megint elsötétült előttem a világ, hirtelen balra rántottam a kormányt és leestem a motorról.Levegőt nehezen kaptam de azt még tudtam észlelni ,hogy valaki kiált utánam és mellém térdel, utána minden elsötétült.
*Zack szemszöge:
Mikor megláttam ,hogy Lolitha lezuhan a motorról leugrottam a sajátomról és egyenesen felé rohantam a nevét kiáltozva mint egy őrült. Letérdeltem mellé és levettem róla a sisakot majd ellenőriztem  a légzését. Annyira féltem ,hogy valami baja lesz ,hogy azt is elfejeltettem ,hogy felhívjam Adamet ,hogy segítsen. Johanna persze egyből ott termett. Mikor a légzése folyamatos volt kicsit megnyugodtam, de mikor láttam ,hogy a feje véres majdnem szívbajt kaptam.
-Johanna menj már szólj valakinek!-kiáltottam a szőkés barna hajú lányra.

Johanna

-Oké-oké!-szólt vissza majd berohant a pályán lévő épületbe, ahol az itt dolgozók vannak.
-Lola, ébredj!-szólongattam.-Jaj, Lolitha! Kelj fel, Istenem segíts!Mit tegyek?! Nem lehet semmi bajod, még nem is mondtam el neked , hogy szeretlek!-nyögtem ki az utolsó szót ,hogy senki ne hallja meg, de a többit kiáltottam.-Lola, ébredj!Kérlek!-éreztem ,hogy a szememben könnyek gyűlnek, de elnyeltem a sírást.
Mikor láttam ,hogy hunyorgassa a szemeit, megnyugodtam.Kinyitotta szürke szemeit és elmosolyodtam.
Hirtelen nem tudta mi is a helyzet.-Leestél a motorról...-tudattam vele.- Mi baj volt?-felült ,szembe velem és megfogta a fejét ott ,ahol az ütés volt.
-Szédültem...és fájt a fejem...és a földön kötöttem ki.-adta meg a választ, közelebb másztam hozzá ,hogy jobban szemügyre vegyem a sebét. Biztos egy kőbe ütközött, nem volt mély seb, csak egy kisebb horzsolás.-Áh, és még a bokám is rettentően fáj...
-Mutasd.-kértem .Levettem a lábáról a bakancsot és a zoknit és megnéztem, nem kékült így nem tört el, biztos meghúzta .-Szédülsz még?-kérdeztem miután ráadtam vissza a cipőt és a zoknit.
-Kicsit...-vonta meg a vállát és mélyeket lélegzett.
-Gyere, hajtsd ide a fejed, úgy kicsit enyhülni fog .-ültem le kinyújtott lábakkal, majd Lola ráhajtotta a fejét a combomra. -Láttam ,hogy nincs valami rendben...-mondtam, majd észre vettem ,hogy Johanna jön vissza Paullal, a gondnokkal.

-Mi történt?-kérdezte Paul.

-Leesett a motorról, nincs komoly baja, csak beütötte a fejét és a bokája fáj.De azt majd elintézem .-mondtam el terveim majd Lolára néztem és belém hasított ,hogy miért is volt ilyen.-Haza viszem Lolát.-mondtam rögtön.
-Rendben, akkor én itt is hagylak benneteket.-mondta Paul majd el is ment.
-Johanna te menj haza, én még haza viszem Lolithát.-szegeztem tekintetem a szőke lányra aki nem igen tudott ránk figyelni, mert megint szédült. Johanna csak sértődötten elment. Még nem volt sötét, épphogy napnyugta. Mikor mindenki eltűnt a láthatárról neki szegeztem a kérdést.-Lola...te terhes vagy?-na erre kinyitotta a szemét és kissé rémisztően meredt rám.
-Még egyszer megkérdezed tényleg beváglak a kerti kútba!-fenyegetett meg kicsit erőtlenül, de nyomatékosan.Fél percig hallgattam majd folytattam.
-Az enyém a gyerek?-kérdeztem.Na erre egy erőtlen kicsi pofont kaptam.
-Nincs semmilyen gyerek kinta-kunta!-mondta majd felült.-Vigyél be a boxomba...ott kifertőtlenítem a sebet.
-Oké.-felálltam majd a karomba kaptam.-Kapaszkodj csirke lábú!-szorosan átölelte a nyakamat és kivittem a pályáról, majd be a boxba. Felültettem a bent lévő asztalra majd levettem a polcról az elsősegély dobozt.
Kivettem belőle a fertőtlenítőt és némi vattát. Elkezdtem eltörölni először Lola arcáról a vért, majd a sebet is lassan fertőtlenítettem, amit Lola sziszegve tűrt el. A bokáját lekötöttem kötszerrel majd ellenőriztem ,hogy minden rendben van-e.Behoztam A boxba Loli motorját, majd előre parkoltam az enyémmel. Felkaptam az ölembe ismét, majd ráültettem hátra a motorra. Sisakok fel majd indulás haza. Olyan érzés volt ismét együtt száguldani mint Parázsban. Megálltam Loláék háza előtt, felvettem ismét és bementem vele a kapun, majd fel az ajtóig. Szorosan fogta a nyakam és a mellkasomhoz bújt.

-Köszönöm...-mondta majd megpuszilta az arcom.
-Nincs mit.-mosolyodtam el, majd csöngettem. Lora nyitott ajtót.
-Hali, Lola mi történt?-kérdezte egyből aggódva a lány.
-Egy kis baleset, de minden rendben.-válaszoltam helyette és bementem vele a házba.
-Adam gyere gyorsan!-kiáltott a kisebb Andrews lány.Mire Adam megjelent és átvette Lolit.
-Veled meg mi van húgi?-kérdezte Adam a szőke letapasztott homlokú lánytól.

-Két szó, motor és Lola.-nevette el magát.
-Haj, te lány!-szólt rá a bátya.-Köszönöm Zack, hogy haza hoztad ezt a kerge lányt.Majd meghálálom.
-Nem kell, örülök neki ,hogy nincs semmi baja.-mondtam mosolyogva majd Lolithára néztem.- Jobbulást, majd találkozunk.-köszöntem el mosolyogva.-Sziasztok!
-Szia!-köszöntek utánam egyszerre majd elmentem.
Haza mentem, otthon anya közölte ,hogy Johanna fenn vár rám a szobámban. Bementem a szobámba és ledobtam a sisakom a komódra .
-Régóta vársz?-kérdeztem Johannát és elhúztam a sötétítőt az ablakom elől.
-Mióta eljöttem a pályáról.-közölte idegesen.
-Értem, nos mond mi a bajod...-ültem le a fotelbe.Tudtam ,hogy az a baja ,hogy Lolival úgy törődöm így nem voltam meglepve.
*Elisza szemszöge:
Otthon feküdtem az ágyamban, és hallottam ,hogy a szomszédban Zack és Johanna veszekszenek. Gyorsan kaptam is az alkalmon és elő kaptam a telefont, felhívtam Lolát.
-Hali! Loli még mindig rossz kedved van?-kérdeztem rá.
-Igen..-válaszolt sóhajtva.

-Akkor itt egy kis felvidítás  a galamb párnál háború van!-gyorsan át kapcsoltam videóhívásra  és az ablakhoz mentem.Át hallatszott minden így Lola is hallotta, hogy veszekszenek, én mondjuk nem értettem ,hogy miről van szó de Lolithának leesett. Majd láttuk ,hogy Johanna kimegy a szobából, Zack meg az arcát  a tenyerébe temeti és kiált egyet.

Utána az ablakhoz lépett és átnézett a szomszédba, ahol én is ott álltam az ablakba, rám pillantott majd rezzenéstelen arccal integetni kezdett nekem, vissza intettem majd kiszúrtam ,hogy Lola van vonalban.Az ablakon kicsit tükröződött Lola, rémült arca. Zack elnevette magát majd hevesen integetni kezdett Lolának, a szőke lány meg vissza.
Elléptem az ablaktól és magam felé  fordítottam a telefont.
-Lola átmehetek?Lenne valami amiről beszélnünk kell.-kezdtem el.
-Persze, gyere csak. Nekem is mondanom kell valamit.De ha már itt tartunk, hozz magaddal holmit és aludj itt nálunk.
-Jól van, tájékoztatom róla anyát is.
-Oké, várlak.Szia!
-Szia!-majd kinyomtam. Anya természetesen bele egyezett, vittem magammal pizsit és holnapra ruhát majd átmentem Loláékhoz.
*Lolitha szemszöge:
Nem telt el 15 perc Elisza már itt is volt. Elmesélte ,hogy Johnny a mostohatesója lesz, amire nekem a totál kiakadás volt a reakcióm, majd ő azon akadt ki ,hogy elbasztam a lábam.

-De az benne a szép ,hogy mondott valamit...-nézte a tenyerét.-Azt mondta ,hogy szeret!
-Mi???Komolyan?
-Igen.-szorosan magamhoz öleltem a legjobb barátnőm.
-Akkor most együtt vagytok?-kérdeztem rá.
-Úgy néz ki...bár magam se tudom.-mosolyodott el.
-Figyi, holnap szombat, a lábam helyre jön délutánra mit szólsz hozzá ,hogy ha elmennénk moziba?
-Felőlem mehetünk.
-De addig is még halálra unjuk magunkat...felmegyünk roulette-re?Vagy még jobb! Felhívom Johnnyt,Zacket és Tamit meg Patrickot és skypen hülyülünk?-vetettem fel ötleteimet.
-A második szerintem.-mondta Eli majd elment a gépemért és ide hozta az ágyra.
Felcsörgettem Johnnyt, aki fel is vette.
-Mi a helyzet Loli?-kérdezte a srác, majd bekapcsolta a kamerát és mikor megpillantotta Eliszát elmosolyodott.Mi össze néztünk Elivel és kezdtük is.
-Oh, you touched my tra la la!-énekeltem és hülye fejeket vágtunk Elivel, majd a barna hajú barátnőm folytatta.
-I belive I can fly!
-I belive i can touch the sky!-folytatta Johnny mi

meg szakadtunk.-Kapcsoljam Zacket?-kérdezte mire bólintottunk. Kapcsolta is a konferenciához. Felvette ő is, mire mindannyian rákiáltottunk egyszerre ,hogy "Wazzzap".
-Mizu gyerekek?-kérdezte a fekete pólós Zack.
-Nem.-mondtuk Eliszával egyszerre majd elröhögtük magunkat.
-Nagy bajotok van csajok!-szólt ránk nevetve Johnny.
-Tudjuk ám!Kapcsolom Tamarát meg Patrickot.-mondta Elisza majd kapcsolta is a srácokat.
-Na mizu?-kérdezte Tami, mire a válasz ismét nem volt.
-Unatkozunk, így gondoltuk felhívunk benneteket.-mondta Elisza.

TAMI

-Lola, jól van a lábad?-kérdezte Zack.
-Már jobban, rá tudok állni meg minden így már holnapra rendben leszek.-mondtam.
-Akkor jó.-mosolygott .
-De mi van Lolával?-kérdezte Patrick.
Erre persze el kellett mesélni az egész történetet, na persze Zack az sem hagyta ,hogy azt hitte terhes vagyok, mire mindenki azt hitte.
Egész este hülyültünk, a rossz érzésem elmúlt. A srácok felvidítottak mint mindig. Két óra felé leraktuk, mivel már mindenki kész volt. A mozizást megbeszéltük, Johnny,Zack,Tami és Patrick társaságában fogunk filmezni. A filmet ott eldöntjük. Eliszával még megnéztük a Halálos kitérő 2.-t majd a film végén elaludtunk.
Reggel Adam hangjára ébredtünk, a bátyám Lorát kergette a folyosón, azt kiabálva ,hogy "Lora add vissza a borotvám, vagy kibaszlak az ablakon!". Hát oké, nem mindennapi a családunk, Elisza is pontosan tudja.
Ráálltam a lábamra, ami még kicsit fájt, de tudtam rá menni. Ráhúztam a szorítót és úgy mentem le a konyhába Elivel. Anya már főzött mikor mi bementünk, hát nem csoda, hisz már lassan dél. Apa a nappaliban tv-zett, a tesóim még mindig egymást kergették.

Leültünk Eliszával az asztalhoz, amin még ott volt két porcelán tálka ,a tej és a gabonapehely.Gyors reggeli után felmentünk, mosakodás után öltözés majd haj helyre állítás. Eli leült a gép elé én meg a mix pultot céloztam meg. Így ment ebédig, kaja után hívtuk a többieket és go a moziba.

A srácok már az épület előtt vártak ránk,bementünk és megnéztük melyik filmez adják le ma. De a választásunk a Júlia szemei filmre esett. Megvettük a jegyeket, majd elmentünk kólát és popcornt venni. Bementünk a vetítőterembe és néztük a filmet.

Középtájt ültünk a sorokban, a film felénél Tami és Patrick egymáson aludtak el. Jobb oldalon Elisza ült mellettem, balról pedig Zack.
Őszintén mi végig parodizáltuk a filmet. Eliszával néha alig bírtuk vissza fojtani a nevetést, de a két srác sem volt kisebb kutya.
Mikor vége volt a filmnek kiürült a nézőtér, mikor már csak mi voltunk benn felálltam és Tamiék elé álltam.
-Ébresztő!-kiáltottam rájuk mire mindkettő felpattant.-Gyerekek indulás.

TAMI AND PATRICK

Kimentünk a moziból és egyenesen a Gino's-ba mentünk.
Ott kibeszéltük a filmet majd egyet, s mást.
-Megléptem...-mondta Tamara. -Otthon kitört a háború, Oli és Peti elmondták ,hogy érkezik a Petyo baba.
-Hú, de ugye nem vetetik el vele?-kérdezte Elisza.
-Nem tudom...de nem szeretnék elveszíteni . -fogta a kezébe a telefont és tárcsázott.-Van egy meglepim srácok.-állt fel és telefonálni kezdett.-Igen itt vagyunk a bárban, gyere ide.Oké siess!-majd visszajött hozzánk, pár perc múlva nyílott a bár ajtaja és megpillantottuk Natkot.
-Nati!-kiáltottunk rá egyszerre Eliszával.
-Sziasztok!-rohant oda hozzánk és megölelt. Natko Tamara unokatestvére, 21 éves. Los Angelesben él, régen mindig együtt voltunk, én,Eli,Tami,Oli,Lora és Natko. A valódi neve Natalie Boross, mint Tamiék ő is szőke és kék szemekkel rendelkezik, nagyon kedves lány és mint mindannyian ő is őrült személyiség.Másod éves az egyetemen.

NATALIE 

Szokásos kérdések után bemutattuk neki a srácokat, majd több mint egy órán át beszéltük meg kivel mi történt mióta nem találkoztunk. Mikor meguntuk a bárt sétálgatni kezdünk a városban. Mikor egy bolt előtt mentünk el ,ahol volt az a bedobó pénzes ló, Patrick felpattant rá, és kiáltozta ,hogy "Gyíí paci, gyíí megyünk Tamaráét!", majd Tami leszedte a lóról és röhögve folytattuk tovább a császkálást.
Útközben Zack mindig figyelte ,hogy rendesen rá tudok-e lépni a lábamra. Leültünk egy sütishez, bent megrendeltük az édességeket majd megvártuk míg kihozzák.
-Ti annyira össze illetek!-mutatott rám és Zackra Natalie.
-Mi?Neeem!-mondtuk egyszerre.
-És még milyen összhangban vagytok!-nevetett a zöld farmeres, kék felsős barna dzsekis lány.
-Szerintem hagyjuk abba.-és sikerült ezt is egyszerre mondani.-Elég!Aki hamarabb megszólal azért lesz a katlan szar!-mondtuk egyszerre ismét.Ezen persze mindenki nevetett.
De nem sejtettük ,hogy valaki éppen felettünk áll és gyilkos tekintettel bámul ránk.
[Folyt.Köv]

TAMARA AND PATRICK