Full of LOVE

Reggel a bátyám szobájában ébredtem, mellettem a kissé kócos hajú bátyámmal.Megdörzsöltem a szemem és felültem. Szombat van...Felálltam és átmentem az én szobámba, onnan meg be a fürdőmbe. Félálomban voltam még. Bár olyat észleltem, amit nem kellett volna ilyenkor. Vér...Akkor most....megjött?
Zavarodott arccal tettem azt amit ilyenkor szokás[vagyis a betét, ha valaki nem érti], majd kezet mostam és átöltöztem, hogy ne egy pólóban rohangáljak. Felvettem egy fekete farmert és egy fehér Lights feliratú felsőt, és már rohantam is le a lépcsőn.

-Anya,anya,anya,anya,anya,anya!-hajtogattam míg leértem a konyhába. Kinyitottam a konyha ajtót. Anya és Nora ültek az asztalnál egy-egy kávéval és egy tucat prospektussal.-Jó reggelt...-köszöntem zavarodottan.
-Neked is.-mondták egyszerre majd anya rám vetette aggódó tekintetét.
-Anya...-nyögtem ki könnyes szemekkel.
-Mi a baj kincsem?-állt fel egyből és jött oda hozzám.-Fáj valami?-erre nemlegesen megráztam a fejem és a kezemet a hasamra tettem.
-Anya...valami baj van a babámmal.-mondtam és ekkor legördült egy könnycseppem.
-Mi Lola?-kérdezte Nora.
-Hát....azt hiszem nagy a baj, mert vérzek.-mondtam már sírva.
-Lolitha azonnal indulunk az orvoshoz...-mondta anya és felment Adamet felkölteni, mivel anyám ilyen állapotban nem tud vezetni.
Nora ott állt előttem és próbált megnyugtatni. Telefonált Zacknek, de én csak álltam és nem reagáltam semmire, csak arra mikor a bátyám megfogta a vállam ,hogy menjünk. Beszálltunk a kocsiba és

megérkeztünk a kórházba. Anya felvitt a nőgyógyászatra. Érdekes, hogy hétvégén is itt vannak... Na mindegy, ketten voltak előttem, és egy bent. A váróban voltunk mikor megérkezett Zack. Mikor megtudta ,hogy mi van ő is meg volt nagyon ijedve.Mellettem ülve átölelt és nyugtatott ,hogy minden rendben lesz.
Majd mikor végre sorra kerültünk anya bejött velem.Túlestem az ultra hangon, majd Dr. Katharine Gordon leült velünk szemben.
-Nos, doktornő?-kérdezte anya, mire én még jobban szorongattam a nyakamban a "Lolitha" feliratú láncomat.
-Hát, itt minden rendben van. -válaszolt a 40-es éveiben járó nő.-Lolitha jól van.
-De a baba?-kérdeztem remegő hangon.
-Hát, sajnálom, de nem volt terhes.-mondta, mire anyával összenéztünk, majd vissza a fekete hajú dokira.
-De a teszt, és a rosszullétek...-motyogtam.
-Hát, a tesztek hibásak is lehetnek.A teszt csak akkor ad valós eredményt, mikor reggel végezzük el. Akkor a legmagasabb a hormon szint a nőknél, és ha terhes lennél, akkor már az ultrahangon is észre vettük volna. A rosszulléteket a stressz és a túlzott aggodalom okozta. De ne aggódj, fiatal vagy, előtted még az élet, és még sok gyermeked lehet.-mosolyodott el a végén.-Ha szeretnéd megelőzni ,hogy ilyen fiatalon anya légy, akkor írhatok fel egy fogamzásgátlót, persze csak akkor ha ezzel egyet értetek.
-Természetesen.-mondta anya.Bólintottam egyet. Úgy éreztem összetört bennem egy világ. De tudtam ,hogy jobb ez így. Elköszöntünk és kijöttünk. Én egyenesen Zack kajába borultam.Szorosan átölelt és hallgatta ,hogy anya mit mond. Hazamentünk. Anyáék Adammal, én pedig Zackel. Motorral volt, de jó is volt így.
Felültünk a fejemre tette a sisakot, amit Adam kocsijából vett ki, amjd ő is feltette a sajátját és felülünk a motorra. Majd az felzúgott és elindultunk. Nem haza vitt...hanem magához. Bementünk a házba és leültünk a nappaliban.

Csak átölelt, nem mondott semmit.
A mellkasán zokogtam. Mikor felnéztem az az arca is könnyes volt. Letöröltem és megpusziltam, majd összekulcsoltam a kezünket.
-Felírt valami bogyót, arra az esetre ha nem vigyáznánk...-mondtam halkan, rekedt hanggal.
-Értem...-motyogta.-Képesek lettünk volna mi felnevelni egy gyereket?
-Lehet...Sőt, igen. Meg tudtuk volna csinálni...-mondtam elgondolkodva.
-Húúú, milyen sztár apa lettem volna.-nevetett fel.
-Az tuti.-mosolyodtam el.-Eli és Johnny micsoda keresztszülők!
-Hát  a kicsi Rivers ha jön már a méhedben edzenünk kell erre a bolond családra-mondta és megpuszilta a fejem búbját.
-Az már biztos...-sóhajtottam. Erre az egyik kezét felfuttatta a pólóm alá.-Hé, ugye tudod ,hogy megjött?
-Azt  a kurva.....-szitkozódott.
-Na igen...-motyogtam és felálltam.-De attól, hogy nem csinálhatjuk, attól még csókolhatlak.-nevettem fel és lovagló ülésben az ölébe helyezkedtem és megcsókoltam.
-Ebben egyet értek...-mondta és megcsókolt.
Hosszas csók csatánk után abban a pózban ülve néztük egymást.
-Meccsed mikor lesz? Már alig várom, hogy piros mezben lássalak.-mosolyodtam el.
-Azt hiszem, hogy hétfőn.-mondta miközben a hajammal játszott.-Tudsz kosarazni édes?-kérdezte és a nyakamra adott egy puszit.
-Valamit...Bár Tami jobb ebben.-nevettem fel.-Én csak pattogtatni tudom a labdát és vinni, kosárra dobni még valahogy..de a többi, kész katasztrófa részemről.
-Akkor itt a te profi tanárod, majd én megtanítalak mindenre, és ezt nem csak a kosárra értettem.-mosolygott perverzen.

-Olyan hülye vagy!-löktem meg a mellkasát.
-De azért szeretsz!-nevetett fel és átfogta jobban a csípőmet.
-Ez kétségtelen.De már kezd zsibbadni a lábam, szóval...-mondtam és mellé ültem.Bekapcsolta a tvt és keresett valami filmet.E közben én a mellkasán feküdtem.
Lehet még jobb is ,hogy nem vagyok terhes. Abban igaza van anyának ,hogy fiatal vagyok hozzá, de azért jó lett volna egy kicsi Zack.
*Tamara szemszöge:
Reggel egyedül ébredtem. Felültem az ágyon és körbenéztem. Nincs itt... Már "Patrick-hiányom" van. Hiányzott, hogy az ölelésében ébredek. Oldalra néztem, ahol Damon cicusom feküdt a telefonom. Elmosolyodtam és kihúztam a hasa alól, majd megsimogattam a fekete jószágot. Rögtön tárcsáztam a pasimat, aki két csöngés után fel is vette.

-Mondjad édesem!-szólt bele a reggeli rekedtes, mély hangján Mr.Garrix.
-Hi-ány-zol! -motyogtam szótagolva és visszafeküdtem a párnák közé.
-Te is nekem foci sztárom...-morogta és hallottam ,hogy forgolódik.-Átmenjek?
-Most rögtön?-kérdeztem izgatottan.
-Ha szeretnéd már megyek is.-mondta nevetve.
-GYERE!!-sikítottam a telefonba.
-Pár perc és ott vagyok.Addig is szia szívem!
-Szia, várlak.
-De nehogy felöltözz nekem, hisz úgy is letépem rólad.-nevetett perverzen.
-Patrick Martin Garritsen!-szóltam rá megjátszott felháborodással.-De Patrick, még reggel van, most keltél, nem kívánom el ,hogy egyenesen rohanj hozzám...
-De én megyek, mert Tamara-elvonási tüneteim vannak!-mondta és hallottam ,hogy nyitja a szekrényt.
-Ó, de cuki vagy!!-motyogtam.-Na akkor siess.
-Megyek , kincsem, megyek.-mondta majd bontottam a vonalat.
Mosolyogva mentem a fürdőbe, kifésültem a hajam, fogat mostam és leültem az ágyra. Nem lehetek pizsamában, mert ha elszakítja a Bayernes mezemet megverem, úgyhogy keresni kell valamit..
Felálltam és kivettem egy fekete felsőt. Az is megteszi.
Vártam még vagy tíz percet, aztán csöngettek.Leszaladtam a lépcsőn és körbenéztem. Anyáék dolgoznak, Oli meg persze csak hagyott egy cetlit ,hogy Petivel orvoshoz mentek. Kinyitottam az ajtót és ott állt életem nagy szerelme, fekete pólóban, farmerben és a kezében a kocsi kulcsokkal. Elmosolyodtam és egyből a nyakába ugrottam.
Felkapott, mint a menyasszonyokat szokás és bezárta az ajtót, majd megiramodott velem felfelé. Mikor felértünk a szobámba rálökött az ágyra és csókolni kezdett.
-Hiányoztál.-mondtam mikor megállt, hogy levegőt vegyen.

-Te is nekem...-nézett a szemembe majd ismét megcsókolt.-Nagyon!
Elkezdett vetkőztetni, majd onnan gondolom tudjátok mit történ....
§Később:
Patrick mellkasán feküdtem és hallgattam ,hogy a szívverése ,hogy lassul.
-Kérdezz-Felelek!-mondta mire értetlenül néztem rá.
-Hm?-morogtam.
-Kérdezek pár dolgot, utána te.Oké?-kérdezte majd bólintottam.-Nos, akkor. Mikor volt az első?
-Mi?Csók, vagy AZ?
-AZ.
-Hmm, azt hiszem 16 voltam, te meg 17...nyár volt, és a nyaralótokban voltunk.Úr isten, hányszor bepróbálkoztál te, de mindig megzavartak minket.-nevettem fel.
-De azért este megfosztottalak a szüzességedtől.-nevetett fel gonoszan.
-Akkor most én kérdezek!-ültem fel és húztam magamra a takarót, hogy takarjam magam.-Mikor tudtad ,hogy szeretsz?
-Atya ég, erről még nem is beszéltünk.-nevetett fel.
-Épp azért, tudni akarom.-mondtam és beleharaptam a számba.
-Emlékszel mikor az állatkertben voltunk?-mondta mire bólintottam.Annak már lassan négy éve.-Akkor, mikor megfogtam a kezed, ott abban a percben tudtam, hogy nekem te vagy az igazi. Bár még csak 15 voltam, de tudtam, hogy veled fogom leélni az életem.-mondta és megfogta a kezem. Elmosolyodtam és megcsókoltam.-My turn!Első csók?
-Hülye.-löktem meg.-Te voltál az első.
-Komolyan?-kérdezte meglepődve.
-Igen.Mással nem jártam, csak veled. És arról a csókról szólva túlzásba vitted.-mondtam és elnevettem magam-Első barátnő?
-Húú, Caroline Gold.-mondta kínos nevetéssel.
-Most komolyan?-kérdeztem szörnyülködve.
-Aha, azt hiszem úgy 10-11 lehettem.Ja, így .-gondolkodott el.-Nem fura, hogy 3 éve vagyunk együtt és még nem tudtuk ezeket egymásról?

-Kicsit, de már megszoktuk.-mosolyodtam el.-Következő kérdés!
-Szerintem hagyjuk, van más tervem.-nevetett fel és maga alá rántott.
-Szexmániás vadállat.-mondtam komolyan és megcsókolt.-De az én vadállatom.-nevettem el magam és történtek újra az események.
*Lolitha szemszöge:
Filmnézés közben megreggeliztünk. Norától megtudtuk ,hogy már az esküvőnket szervezték.
Ez olyan "My God" jelenet volt.
Nevetve ültünk a konyhában, és Zackről kínos gyerekkori történteket hallottam Norától , mikor csöngettek.
-Majd én.-állt fel vörös arccal Zack, na jó túl kínos sztorijai vannak.Összenéztünk Norával és nevetni kezdtünk.
-De mind e mögött, nagyon aranyos kisfiú volt, egyben ravasz, huncut és eleven.Ő és Courtney mindig együtt voltak, és még most is imádják egymást. -mondta mosolyogva a vörös hajú asszony.
-Hát az a ravaszság akkor most is meg van benne.-nevettem fel.

-De már felnőtt az én kisfiam. -sóhajtott és bele kortyolt a kávéjába, majd bejött Zack, maga mögött egy magas, barna hajú, zöld szemű pasi. Magasabb volt kicsit mint Zack, és nagyon hasonlítottak.-Byron, hogy kerülsz te ide?-állt fel Nora és megölelte az öltönyös pasast. Zack mellém állt és elmosolyodott.
-Ő az apám.-mondta, mintha tudta volna ,hogy mit akarok kérdezni.Felállított és az apja elé vezetett.-Apa, ő itt a nagy szerelmem, Lolitha Andrews.Lolim, ő Byron Efron. Az apám.
-Örvendek.-köszöntem mosolyogva.
-Részemről a szerencse.Nagyon csinos barátnőd van Zachy.-veregette meg a fia vállát, aki csak nevetett én meg elpirultam.
-Gyere ülj le.-mutatott az asztalhoz Nora.Így is lett. Leültünk, én Zack mellé természetesen, Mr.Efron velünk szemben, Nora pedig mellé.-Kérsz kávét?
-Persze.-mosolygott volt feleségére.
-Mi járatban apa?-kérdezte Zack és átfogta a vállam.
-Üzlet, és gondoltam ellátogatok a fiamhoz.-még  a mosolyuk is hasonlít.-Talán baj?
-Dehogy!-ellenkezett egyből Zack.-Én örülök neked.
-Hát az unokáim?-kérdezősködött.
-Hívom Courtneyt.-állt fel Zack.
-Nos, Lolitha, hány éves vagy?-kérdezte.
-Csak Lola, és 18 múltam.-válaszoltam bátortalanul.

-Ne  félj tőlem.Nem bántalak.-mondta mosolyogva.-Véletlenül nem Chad Andrews lánya vagy?
-Igen ,Mr.Efron.-bólintottam.
-Szólíts Byronnak.Ismerem apádat.Együtt jártunk építészetibe.
-Ezek szerint maguk a szüleimmel barátok.-bólintottam.Érdekes, anya és Nora szobatársak voltak, apa és Byron évfolyamtársak.
-Rendes családba nősülsz fiam.-mosolygott Zackre mikor leült vissza mellém.
-Ott még nem tartunk.-mondta Zack huncut mosollyal.
-Ó, ha rajtam és Katen múlt volna, akkor már jegyesek vagytok délután.-nevetett fel Nora.
-Hisz ti ketten.-legyintett Byron.
-Ja, igen. Courtney fél óra múlva itt lesz.-mondta Zack.-Kifaggattad már a csajomat?-kérdezte nevetve.
-Az nem faggatás fiam, csak ismerkedés.-mosolygott az apja.
-Bocsánat, akkor megismerted már?
-Nem nagyon.Titokzatos a kislány.

-Na igen, egyben őrült, vad, kedves, kegyetlen és makacs.-sorolta Zack.
-Hé, Zachary, én is itt vagyok!-böktem meg.

-Tudod ,hogy szeretlek.-nevetett rám és homlokon puszilt.
-Lehetetlen alak vagy.-ráztam a fejem.
-De te így szeretsz!-mosolygott és megharapta a szája szélét.
-Ismerős, Byron?-kérdezte Nora mikor a volt férje elé tette a kávét.
-Természetesen.-válaszolt
-Gyerekek, ti nem isztok kávét?-kérdezte Nora.
-O-hó, anya inkább nem.-tette fel a kezét Zack.-Nem , mert Lola még olyan lesz mint a piroszkában az a mókus és ugrál itt nekem.
-De ha kell ez a pattogós labda lemossa a mosolyt a képedről.-mondtam halál komolyan, erre Byron és Nora nevetni kezdtek.
-Azt ,hogy?-kérdezte Zack.
-Majd később meglátod.-mondtam és elnevettem magam.
Amíg Heyleyékre vártunk jól el voltunk. Rájöttem ,hogy kitől örökölte Zack azt a pimasz mosolyt és ravasz pillantást.Elmentem a mosdóba, ekkor csöngettek Zack kiment.
Majd hallottam Heyley hangját.Mikor végeztem kezet mostam és visszamentem a konyhába.
Heys a nagypapája ölében ült, Louis pedig a nagymamájáéban.
Megöleltem Courtneyt és Heys egyből észre vett.
-Nagypapa, ő a keresztanyám!-mutatott rám a kislány és felém futott. Rögtön az ölembe fogtam a kicsit.
-Már tudom drágám.-nevetett fel Byron.
-Hiányoztál már nagyon szépség.-pusziltam meg az arcát.
-Te is nekem, de tudom ,hogy sok volt tanulnod.-mosolygott a barna hajú kislány. Alig 6 éves, de annyira okos és cuki!Leültem vele vissza Zack mellé és rögtön átmászott keresztapja ölébe.Aztán nagy
beszélgetésbe kezdtünk.Courtney férje dolgozott, ezért nem volt itt. Mikor már vagy egy órája beszélgettünk anya hívott telefonon.
-Elnézést, ezt fel kell vennem.-álltam fel és kimentem a konyhából, és felvettem.-Mondjad anya.
-Lolám, most hívott Pattie nénikéd, hogy ma este lesz a családi összejövetel. Hozhatod megint Eliszáékat, ha szeretnéd kincsem, csak legyetek készen fél ötre.Értetek jön Justin.Mi hamarabb megyünk. Rendben?
-Persze.Akkor majd felcsörgetem őket.
-Rendben. Akkor szia drágám!
Kinyomtam és visszaindultam ,hogy elköszönjek.
-Ki volt az, csirkém?-kérdezte Zack.
-Csak anya, el kell utaznom.Családi összejövetel lesz és Justin jön értem meg a csajokért.-magyaráztam.
-Csajokért?Akkor nem teljesen családi?Én is mehetek?-kérdezősködött mint egy kisgyerek. Heyley, aki az ölében ült csak nevetett Zacken.

-Eliszáért és Tamaráét, nem teljesen. De ők mindig jöttek velem, és szerintem most maradj itthon, hisz apukád is itt van. Tudom, hogy ritkán látod, maradj most itthon.A következőre eljössz velem. .mosolyogtam és megpusziltam.
-Meddig tart ez szívem?-kérdezte és simogatni kezdte a kezem.
-A hétvégén, hétfőn reggel jövünk vissza, korán ,hogy beérjünk a suliba.-mondtam. Látszott az arcán a csalódottság.
-És ha vasárnap oda megyek?Hol lesztek?-kérdezett ismét.
-San Francisco. De maradj, nem lesz ott senki csak a családom, na meg Tamiék.
-Majd meglátom.De azért naponta felhívni.-fenyített meg viccesek.Elnevettem magam és megpusziltam.
-Úgy szeretlek.
-Na ugye, hogy kimondtad!-nevetett fel az egész társaság.-Na gyere, kikísérlek.
Bólintottam. Megöleltem Courtneyt, Norát,Byront és a két gyereket, aztán Zackel kimentünk.
Az ajtóban megölelt és megcsókolt.
-Ne nézz ilyen szemekkel Zachary, két napra megyek.-nevettem fel.
-De az is sok.-motyogta.
-Olyan hülye vagy. Volt olyan ,hogy egy hétig nem láttál, most meg nyafogsz két nap miatt?-kérdeztem meglepődve.
-Akkor nem volt az ,hogy a barátnőm vagy.-mondta komolyan.
-Zack, nem vagyunk mi azok a nyálas párok, hogy így a cuki bogyódnak a bogyóját meg mit tudom én. Csak csókolj meg, és menj be.-nevettem el magam a végén.

-Igaz.De ha nem vagyok a nyálasok, akkor nem olyan csókot kapsz.-nevetett perverzen majd "francia-csókkal" búcsúztunk.Imádtam mikor így csókol. Majd elindultam haza.Közben hívtam Eliszát, hogy pakoljon.Majd Tamit.
-Haló?-tudtam ,hogy Patrick vette fel.
-Szia, tudnád adni Tamit?-kérdeztem.
-Persze.-aztán a háttérben hallottam, hogy a DJ barátunk szól Taminak.
-Mondjad.-szólt bele Tamara.
-Tami pakolj, 2 nap San Francisco a családdal!-mondtam mosolyogva.
-Atya ég, mikor és kivel megyünk?-pattogott Tamara is.
-Fél ötre legyetek kész, Justin jön értünk. Ugyan az a felállás, te,én és Eli.
-Már alig várom.Na megyek pakolni.
-Várj, rakj be kb 3 fürdőruhát és törölközőt, a többit rád bízom.Szia!-köszöntem el és bontottam a vonalat.
Haza siettem és én is neki láttam pakolni. Anyáék elmentek, negyed ötkor megállt a ház előtt Justin fekete Range Roverje. Kinyitotta az ajtót és amint meglátott felkapott.

-Hiányoztál törpe!-nevetett mikor lerakott.
-Te is te suttyó.-elhúzta a száját és megpusziltam az arcát.-Iszol, eszel valamit?

-Nem, köszi. Vegyük fel a csajokat.-lengette meg a kezében a kulcsokat. Oda ment a bőröndömhöz, felvetet és már mentünk is. Bezártam a házat és elindultunk Eliszáért.
Berohantam a házba Justinnal a nyomomban, Elisza a nappaliban ült Johnnyval és Damiannal. Vicky néni biztos nincs itthon.
-Hali gyerekek!-köszöntem be.-Eli készen vagy?
-Persze, hozom a bőröndöt.-állt fel a barátnőm.
-Elisza!-szólta rá Justin.Elisza megölelte a srácot és valamin elkezdtek röhögni.
-Majd én lehozom.-állt fel Johnny mosolyogva.
-Köszi.-pillantott rá Eli kedvesen.
-Szívesen sweetheart.-kacsintott kedvesére Joseph majd felment és lehozta a bőröndöt.
Kint elköszöntek ők is, majd elindultunk Tamarához. Ő is nagyon örült Justinnak, bár Patrick már nem annyira. De hát elfogadja ,hogy barátok. Tamara kissé bevágta a durcit mikor Justin kijelentette ,hogy nem megyünk el a vásárra, ami ilyenkor mindig van San Franciscoban.
-Na, Tami ha veszek neked tiramisut akkor nem fogsz durcizni?-kérdezte Bieber a hátul ülő lánytól.
-Ezzel most le akarsz kenyerezni? Mert sikerült.-nevetett fel Tami.
-Jaja, de ne éld bele magad.-nevetett gúnyosan mire homlokon vágtam.
-A tiramisuval nem ér viccelni!-mondtuk egyszerre a lányokkal.
-Oké,oké veszek nektek.
Az egész úton nevettünk és énekeltünk a rádióval egyszerre. Majd Justin  szólózott nekünk a purpose albumáról . Aztán egyszerre nyomattuk a What do you mean-t . Majd a rádiót átkapcsoltuk és egy ismerős dal zavarta meg a gondolat menetem.
-So you can keep knockin', knockin',knockin' Baby you knockin' But there ain't no way I'm letting you in not again-énekeltem a szöveget.
-Honnan ismered?Reggel jött ki.-kérdezte Justin.

-Will.-mondták hátul a csajok kórusban.
-Akkor most nem Zackel jársz?-kérdezte a platina szőke.
-De!Will csak egy barát, aki....akivel zenéltem .-morogtam.
-O-hó!Csak egy barát akivel zenéltél.-ismételt meg.
-Igen.
-Akkor nekem is van barátnőm akivel zenélek az ágyban!-nevetett perverzen.
-Fuj, és az ágyban zenélést csak Zackel.-kötöttem ki.
-Whoooo!-röhögtek mind egyszerre.
-Állatok.-morogtam és csöndben maradtam inkább.
-Akkor hölgyeim megérkeztünk!-állította le a motort Bieber.
Kiszálltunk és bementünk a házba. Köszöntünk minden rokonomnak. Imádom a bolond családom, mikor megláttam a két kisebb Biebert azt hittem meghalok. Ezek kurva sokat nőttek. Végig öleltem őket és leültünk kajálni. Anya,Pattie néném, Melissa néném és Gina néném főztek. Miután mindenki evett leültünk beszélgetni. Aztán Justin feldobta ,hogy menjünk ki. Nem mentünk messzire, az udvaron voltunk. Justin leült a lócára. Meleg volt, így átvettük az eddig rajtunk levő ruhákat. Tami egy fekete nagy felsőt vett fel, ami a Patrické volt, rajtam egy fehér rövidnadrág és egy lenge zöld felső, Elin meg egy halványkék ruha.
Tamara levette Justin fejéről a sapkát és felvette.
-Akkor most én is suttyóskodjak?-nevetett fel Tami.
-Hát ha te elcsórod a sapimat én elcsórom a gumidat.-mondta a félmeztelen Justin és levette Tamara karjáról a fekete hajgumit.

Összefogta vele a haját és leült vissza.
-Olyan hülyén nézel így ki.-mondtam komoly fejjel.
-Ugyan már!Mondd ,hogy szexi vagyok!-nézett rám hülye tekintettel.
-Szexi vagy.-mondta rá szinkronban Elisza és Tamara.
-Köszi csajok.-mosolygott rájuk .
-Szexi a belsőd.-nevettem fel.

§Folyt.Köv§

Vallj színt!

Még egy napot maradtunk Párizsban, majd haza repültünk A tükör előtt állok a szállodái szobánkban és a hajamat igazítottam.Lenéztem a kezemre , amin érdekes módon nem volt ott a Zacktől kapott gyűrű ,és amit a nagymamám vett karácsonyra, még 12 éves koromban.
-Zack, nem láttad a...-folytattam volna a kérdést de a teste az enyémhez simult és felhúzta a kezemre a két ékszert.-Köszönöm.-pusziltam meg az arcát.

-Szívesen.-mosolyodott el és a kezét a hasamra vezette.-Készen állsz elmondani ?
-Zachary, hogy kérdezhetsz ilyen hülyeséget...A szívem 1000-rel megy. Még szép ,hogy félek!
-Nyugi.Együtt vagyunk ebben is.Nem hagyom ,hogy bárki bántson.-mondta és maga felé fordított.-Szeretlek
-Én is téged...-szorosan a mellkasához bújtam és éreztem ,hogy bekönnyezett a szemem.Tudtam, hogy leszidnak ,majd minket ,hogy miért "szöktünk" el, de nem bántam, csak lennénk túl a gyerek bejelentésén.
Zackel megfogtuk a bőröndöket, kijelentkeztünk és a srácokkal együtt kimentünk a reptérre. Onnan meg fel a gépre és haza... A kaliforniai reptérről egyenesen haza ment mindenki. Én és Lora remegve mentünk haza.
Mikor megálltunk a házunk előtt elkapott a hányinger, de tartottam magam.
-Kész vagy?-kérdeztem Lorát.
-Nagyjából.-válaszolt remegő hangon
Kinyitottam a kaput, és bementünk az ajtóig. Ott mély levegőt vettem és kinyitottam a barna ajtót.Anyáék egyenesen az ajtóhoz rohantak.Se szó, se beszéd sírva ölelt magához minket anya, apa és Adam.
Majd bementünk és leültünk a nappaliba. Jött a fejmosás, ami nagyjából egy órás volt. Nem szeretném részletezni ezeket a dolgokat ,hogy anyámék lekiabálnak minket, hisz ez majdnem minden tininél normális.
Mikor már nyugodt volt a hangvételük, és a nagybátyám, aki Lora apja beszélgetésbe kezdett lányával.
Majd megcsörrent a telefonom. Elnézést kérve kimentem a konyhába ,hogy felvegyem.
-Haló?-szóltam bele sóhajtva.
-Na mi a helyzet Loli?-kérdezte Tami.
-Megvolt a fejmosás, most már csak az van hátra ,hogy 1-2 év szobafogság, ami annyit jelent ,hogy kitakarítom a házat és két nap lesz belőle...Nálad?
-Lebasztak engem is, meg Olit is de már nagyjából oké. Hisz már 18 évesek vagyunk,-Oli kivételével- és nem kell nekünk baby- csősz vagy engedély.-mondta a barátnőm és hallottam ,hogy a háttérben a kis Damon dorombol.
-Hát jah, de látod ők még mindig 3 évesként tekintenek ránk...-morogtam és kinyitottam a hűtőt, és elkezdtem keresni a vizet.
-Na igen...hé, szóltatok már a kis Riversről?
-Még nem...De amint mindenki lenyugszik és épp ésszel tudják kezelni akkor igen.-magyaráztam és közben öntöttem inni.
-Azt már csak te tudod, édes szívem.-mondtam Tami .
-Na igen...Ismersz már te engem nagyon élet.-nevettem fel.
-He, én vagyok a másik feled.-nevetett ő is .
-Így van, te nekem Eliszával.-ültem fel a pultra a kezemben a pohárral.
-Így volt, és lesz...de elfelejtettem... Akkor most ,hogy lesz ez a suli dolog?
-Normálisan. Megyünk a dokihoz, vagy mondjuk én felhívom Katet , hogy hozzon nekünk.
-Oké.
-Na életem, én lépek, majd este skype. Addig is bye!-köszöntem el.
-Jó, na bye.-ezzel kinyomtuk és lehúztam a vizet, majd lenéztem a hasamra.
-Tarts magad picur, hamarosan bejelentelek..-beszéltem a hasamhoz.
Leugrottam a pultról és felmentem .Írtam Elivel, hát úgy valahogy őt is lebaszták, ahogy az egészünket.
Unottan feküdtem az ágyamon, nyomtam a telefont és dúdolgattam magamban a do i wanna know dalt.
Kicsit később megbeszéltünk anyával azt a dolgot, így ezen a héten- vagyis ami hátra van belőle, ami nem több mint 1 nap- itthon maradtunk. Így volt ez a többieknél is.
Este mindenki ment aludni, én magamra tekertem a narancssárga, macis pokrócom és leültem az erkélyen lévő fonott székembe.Kezemben hirtelen megrázódott a telefon és meghallottam Little do you know dalt.Gyorsan felvettem.

-Tessék...-szóltam bele sóhajtva.
-Szia, felköltöttelek?-kérdezte a jól ismert hang, azaz Zack.
-Nem, dehogy.Minden oké?-kérdeztem és hátra tűrtem a hajam.
-Persze, veled?-aggódó hangján érezhető volt ,hogy kicsit megkönnyebbült.
-Igen...még nem mondtam el...
-Figyelj, ezt nem egyedül csináltad. Együtt vagyunk mindenben, és nem hagyom ,hogy bárki bántson téged ,vagy a gyerekemet.Holnap elmondjuk.-mondta és hallottam ,hogy kimegy valahová..
-Rendben.-egyeztem bele és a kezemet a hasamra vezettem.
-Sírsz?
-Kéne?-kérdeztem vissza.Jól van ez a pasi?
-Nem, csak olyan volt hirtelen a hangod.-magyarázta meg és köhögött az állat.
-Komolyan, jól vagy?-kérdeztem meg és felálltam a székből, majd felültem a korlátra.
-Aha, csak lenyelhettem egy muslincát, vagy mit.-nevetett fel.
-Fúj, te rovar gyűjtő, meg ne csókolj engem.-mondtam és a mosolygástól már fájt az arcom.
-Akkor te meg gyere le onnan mert ha leesel megöllek.-mondta és huncutul nevetett.
-Mi?Honnan tudod ,hogy hol vagyok pont most?-kérdeztem ijedten.

-A kaputokban állok .-mondta nevetve. Oda kaptam a tekintetem és tényleg ott állt.-Lejössz?Vagy esetleg másszak fel?
-Na gyere pókember, mint én hozzád.-nevettem el magam és intettem neki a kezemmel.Kinyomta a telefont és bejött az udvarra. Felmászott az ereszen, beugrott a balkonra és megölelt.Megpuszilta a szám szélét és leült a karosszékbe, és az ölébe húzott.-Itt alszol?
-Nem, holnap reggel hozzák Heyst...De majd holnap.-mondta és a vállára hajtottam a fejem.
-Oké...-sóhajtottam fel és simogatni kezdtem a mellkasát.
-Mi a helyzet a kicsi Riversel?-kérdezte és a hasamra vezette a kezét.
-Jól van.Asszem....-válaszoltam halkan és az égre pillantottam.-Zachary...?
-Mondjad szívem.
-Mit csinálunk, ha el akarják vetetni?-kérdeztem meg mire átszaladt rajtam a hideg a gondolattól is.
-Én nem hagyom. -válaszolt magabiztosan és összenéztünk.-Ahj, úgy imádom azokat a füstös szemeket!-nevetett fel és megpuszilta az orromat.-Na, gyerünk. Megfáztok itt nekem.
-De hülye vagy, itt mindig meleg van.-nevettem el magam. Felálltam és bementem a szobámba, Zackel a nyomomban.Ő egyenesen befeküdt az ágyba, én meg mellé.
-Right here...Right now....-énekelgette halkan.
-Mi?-kérdeztem álmosan.
-Aludj kicsim...-ölelt meg és simogatni kezdte a hátam.
-Fúúú, Zack nem vagyok kisbaba!-játszottam az idegest.
-De nekem az én kicsi Lolám vagy.-erősködött.
-Akkor te meg egy pedofil állat vagy ,hogy egy kislánnyal közösködsz.-mondtam és felültem.
-Hé, én nem vagyok pedofil!
-Csak egy csöppet.-kötöszködtem.
-Tudod mit? Maradjunk a régiben.-nevetett fel és magához húzott.
Még egy fél órát így töltöttünk csöndesen, majd haza ment.Én már perc alatt álomba merültem.
Reggel arra ébredtem ,hogy Lora sikoltozik, Adam meg veszekedik rá ,hogy adjon neki valamit vissza.
Ez az Andrews ház...soha nem változunk.
Mégis mosollyal az arcomon keltem fel. Elvégeztem a dolgokat, felöltöztem és menetem a konyhába.
Anya épp kirakta a kávét, apa telefonált, a tesóim meg még mindig rohangáltak.
-'Reggelt...-ültem le az asztalhoz.
-Neked is drágám.-puszilt homlokon anya.
-Anya...-jött be Lora.
-Mi a baj kincsem?-ment oda a kishúgomhoz.
-Semmi...csak....ki akartam próbálni ,hogy még mindig úgy reagálsz-e ha anyának szólítalak.-mosolyodott el a szöszke és megölelte anyát.

-Jáj, Lauren, hát mindig úgy fogok, mert a lányom vagy!-szorongatta meg anya.Mosolyogva néztem a jelentet.A családdal való reggeli után felvonszoltam magam a szobába és bekapcsoltam a The Weekend- Earned it dalát. Leültem a vászon elé és csak firkálgattam ide-oda. Szarul éreztem magam. A kezem sem úgy mozgott ,ahogy kéne így abba hagytam a rajzolást és inkább bekapcsoltam a gépet.felnéztem starityre ahol őszintén nem volt semmi érdekes.
Mindenki dolgozott, csak én és Lori maradtunk itthon. Ő meg mint láttam filmet nézett a nappaliban.
Mély sóhajjal dőltem hátra ,és próbáltam magamban levezetni ,hogy is mondom el anyunak ezt a gyerek dolgot...De nem csak e miatt aggódtam, hanem  ,hogyan fognak reagálni Zack szülei.Míg én ezen törtem a fejem Zack írt ,hogy este felé átjön és elmondjuk, bele egyeztem és addig skypeoltunk Tamiékkal.
*Elisza szemszöge:
A reggelünk szokásosan ment, majd úgí fél kettő felé átjött Aaron és Johnny, mivel anyámnak és az ő apjának valami fontos bejelentésük volt, reszkettem mint a nyárfalevél...Gyerek?Esküvő? ..
Hát leültünk a nappaliban. Én a kanapé sarokrészébe kucorodtam, Dami mellém,Johnny Damian mellé ,anya és Aaron az előttünk lévő két fotelbe helyezkedtek.

-Nos gyerekek arról lenne szó...-kezdte Aaron, de közbe vágtunk.
-Gyerek?-kérdeztük egyszerre Johnnyval.
-Dehogy is! -ellenkeztek egyből.-Ilyenről szó sincs!
-Akkor?-jött a kérdést immáron hármunktól.
-Úgy döntöttünk Vicktoriával, hogy összeköltözünk.-mondta a szőkés-barna hajú pasi.-Ti gyerekek jól megfértek és megegyeztek a másikkal, és nekünk is jobb lenne.-erre már felpattantam .
-Anya, elhiszem ,hogy egyedül vagy velünk, meg apa után találtál valakit. Oké, megértem meg minden de ne kérd tőlem ,hogy vele éljek egyházban!-mutattam Johnnyra.-Így megvagyunk meg minden, de ez csak udvariasság, nem vagyunk mi olyan jóban.-mondtam és beletúrtam a hajamba. Ne kérjék tőlem, hogy együtt éljek egyházban Johnnyval, akkor mindenre rájönnének, és azt nem szeretném.

-Igaza van.-mondta Johnny.-Ha nem akarjátok,hogy felégjen a ház, akkor ne rakjatok minket egy helyre.
-Nekem mindegy ,hogy együtt élünk-e, vagy nem.-motyogta Damian és vissza fel tette a fülhallgatót, és már nyomta is a tableten az játékot.

-Gyerekek, meg kellene próbálni.-mondta anya.-Eliszám, biztos minden rendben lenne.
Felsóhajtottam és leültem a kanapé karfájára.
-Rendben, de ha valami felrobban a ti hibátok.-mondtam karba tett kezekkel.
-Akkor ezt rendeztük.-mondta Aaron.
-Ja és még valami, ne nyalakodjatok előttünk.-mondtam és Johnnyra néztem.
-Én is benne vagyok, de akkor ne előttünk csináljátok ez olyasmit.-mutatott rájuk, majd hátradőlt.

-Nos, rendben.-mondta anya.-Kimegyek csinálok kávét.-állt fel és kiment a helységből, én meg a nappali szekrényhez mentem és kivettem az üveges részből egy zacskó gumi cukrot , majd levágódtam vele előző helyemre.
-Ha ideges gumi cukrozik..-motyogta Damian.
-Elisza, ha veszek neked gumi cukrot akkor nem ölsz meg?-kérdezte Johnny nevetve.
-Leszokóban vagyok...-mondtam.
-Nagyon látszik.-mosolygott azzal a 10000 wattos mosollyal.Aaron csak nevetett rajtunk.Majd kiment a konyhába anya után.
-Mi lesz ebből....-motyogtam.
-Ha úgy vesszük most léptünk a csatamezőre, mivel így bármikor rájöhetnek ,hogy mi is van köztünk...Elisza...-nézett rám.
-Mondd.-sóhajtottam fel.
-Ha választanunk kellene...akkor most együtt maradjunk, vagy szakítsunk a szüleink miatt?-tette fel azt  a kérdést amitől mindig is tartottam.
-Akkor...szakítanunk kellene...Nem gondolod?-kérdeztem halkan.
-Hát figyelj, az esküvő előtt el kell mondanunk....Nem szabad ,hogy összeházasodjanak.Nem tudnálak és nem is akarlak feladni.Soha....-mondta és a kezét az enyémre csúsztatta.
-Ha meg kell tennünk ezt a lépést, majd megtesszük.-mondtam nagy sóhajjal.

-Addig is próbáljuk meg mindennél jobban titkolni.-motyogta.
-Cuki vagy ha motyogsz.-nevettem fel.
-Én mikor nem vagyok cuki?-kérdezte égbe emelt kezekkel.
-Ilyenkor.-mondtam és leraktam az asztalra a gumi cukromat.
-Mert?-kérdezett rá.
-Azért, mert ilyenkor fényezed magad és nagyképűnek látlak ilyenkor.-mondtam meg az indokot.
-És te mégis ezt a nagyképű egoistát szereted és adtad neki magad.-mondta és közelebb jött.
-Nem én mondtam ,hogy egoista, de oké...Ja, és ha lehet, ne csinálj ilyesmit. Akármikor ránk nyithatnak.
Ezen már csak nevetett.

*Lolitha szemszöge:
Csak anya és én voltunk itthon, majd átjött Zack és Nora. A nappaliban leültek anyáék, Zack a szoba közepén állt  mellettem. Remegő térdekkel álltam meg párom mellett, aki csak egy halvány bólintással jelezte ,hogy mondjam.

-Anya, Nora...Amit most mondani fogunk sokkoló lesz, lehet,vagyis 100% kiborultok, de már megtörtént...Ez ellen nem tudunk semmit tenni.-mondtam remegő hangon.Rá sem mertem nézni anyára, aki aggódó pillantásokat vetett ránk, ahogy Nora is.
-Sajnálom, hogy csak most szólunk, de mi sem tudtuk...-folytatta Zack.-De nem hagyom, hogy úgy legyen ennek vége ,hogy valaki sérül.
-Bökjétek már ki!-szóltak ránk az aggódó anyukák. Anya elé léptem és az ölébe rogytam és zokogni kezdtem.

Kate

-Anya....Ter...terhes vagyok!-nyögtem ki alig hallhatóan a sírásom miatt.
-Mit kincsem?-kérdezett rá, mert nem értette.
-Babát várok.-mondtam ki valahogy, Zack bocsánatkérően nézett a két nőre, és a hátamat kezdte simogatni.
-Drágám nyugodj meg...-szólt Zack és felálltam. Leültünk a kanapé másik végére. Anya és Nora le voltak sokkolódva.
-Mit...Mit mondtál?-kérdezte anya homályos tekintettel.-Lola, te terhes vagy?!
-Igen.-mondtam még mindig sírva.
-Hogy lehettetek ennyire felelőtlenek?-kérdezte Nora.
-Anya, már megtörtént...véletlen volt.-motyogta Zack és megfogta a kezem.-Baleset...-erre Nora közbevágott.
-Az már igen nagy baleset és véletlen, hogy nem tudsz gumit húzni!-kiáltott rá a fiára.
-Anya!-szólt vissza Zack.
-Anya?!Fiam, teherbe ejtettél egy 18 éves lányt, akit előtt ott az egész élet!-veszekedett fiára.
-Nora, kérem, ebben én is hibás vagyok...-mondtam és letöröltem a könnyeimet.-Én is hibás vagyok.

Nora

-Gyerekek, én ehhez nem tudok mit szólni...-állt fel anyám.-Lola, most mit fogsz csinálni?Mert ,hogy nem tartod meg azt a gyereket az már biztos!Holnap reggel elmegyünk az orvoshoz és megszakítjuk ezt a terhességet amíg lehet!
-Azt már nem! A gyerekemet nem veszed el!Elvégre 18 éves vagyok, felnőttem!Fogd fel, nem teheted azt amit akarsz velem!-kiabáltam vissza sírva.
-Akkor ilyen fiatalon el akarod vállalni az anyaságot?!És tudod mit kislányom?!Amíg ebben a házban élsz és én etetlek, addig azt teszek veled amit akarok!-kiabált rám, éreztem ,hogy már itt két megoldás van. Elszökni, vagy meghalni.-Ti ketten még nem vagytok elég érettek a gyerek nevelésre!
-Fiam, szeretnéd ezt a gyereket, vagy csak kötelességből vállalnád el?!-kérdezte Nora a fiát, aki egyből felcsattant.
-Természetesen igen! Szeretem Lolát, és ha kell feladok mindent érte és a gyerekemért!-állt ki értünk Zack.
-Te feladtál volna engem vagy Adamet?-kérdeztem könnyeimmel küszködve.-Ha a nagynéném nem hal meg, feladtad volna Lorát?
-Nem.-válaszolt rá anya.
-Na látod. Én sem adnám fel őt.-mondtam és letöröltem ismét a könnyeimet.-Te azt tanítottad ,hogy ne adjam fel az álmaimat, hát nekem ő az álmom már és nem adom fel semmiképpen.-mondtam és felálltam.A lépcső felé sétáltam és megfordultam.-Szólj ha átgondoltad.-mondtam és felrohantam a lépcsőn.Berohantam a szobámba és levetődtem az ágyra.

Nem engedem ,hogy valaki elvegye a gyerekemtől az életet.Az a 4 ember akire szükségem lett volna nem volt itt...De főként Elisza és Adam. Ha Elisza nem lenne nem tudom mi lenne velem. Adam mindig mellettem volt- és mint ígérte- lesz, Lora még ha nem is vértestvérem, de mindig ott van nekem . Tamara, aki a másik felem.A könnyeimtől alig láttam....
*Zack szemszöge:
Miután Lolitha felrohant egyedül maradtam anyámmal és Kate-el.
-Menj fel hozzá..-mondta Kate.-Csak te tudod lenyugtatni a bátyján és Eliszán kívül.

Bólintottam és felrohantam hozzá. Az ágyon feküdt és sírt. mellé feküdtem és szorosan magamhoz öleltem.
-Minden rendben lesz édesem...Ne aggódj.-suttogtam és megpusziltam a homlokát.
Ő csak bólintott és a mellkasomhoz bújt.
*
*Lolitha szemszöge:
Este felé mikor megérkeztek a többiek a tesóim egyenesen hozzám rohantak. Az ágyon ült Zack, én pedig még mindig a mellkasán, de már nem sírtam.
A két Andrews azonnal megölelt és kérdezősködni kezdtek.Adam kiakadt mikor megtudta. De kulturáltan közölte ,hogy ha Zack bármivel megbánt, vagy tesz valamit velem akkor levágja a golyóit, és megeteti vele...
Apám kissé sokkos állapotban volt, de fél óra fejmosás után megnyugodott és elfogadta, ahogy anyám és Nora is.Este megtárgyalták ,hogy nekem és Zacknek mihamarabb össze kell házasodnunk.
Már fájt a fejem ettől, de azért megkönnyebbültem.Zackék haza mentek, én meg Adam mellett aludtam el.
Mint mindig krízis helyzetben hozzá fordulok.

Nem tervezett dolog....

Két napja ,hogy Párizsban vagyunk. Életjelet nem adtunk még anyáéknak, de nem is tudom mit mondanánk.
Ebben a két napban eléggé rosszul voltam, de nem szóltam róla Zacknek. Ráfogtam az idegességre.
Ami nagyon meglepett az az ,hogy Will nem keresett még. Voltak olyan pillanatok ,hogy azt hittem haza megyek most azonnal,de mindig meggondoltam magam. Lora miatt.
Nem mutatja de meg van törve...

Lora

Az ágyon ültem és figyeltem ,ahogy a zuhogó eső eláztatja a párizsi kilátást.A könnyeim az esővel szinkronban folytak. Senki nem volt a szobában csak én. Még mindig nem tudom elhinni, hogy Lora és én nem vagyunk testvérek, pláne azt ,hogy hazudtak nekünk. A kezemben forgattam a telefont és csak kattogott az agyam. Reméltem ,hogy csak egy rossz álom lesz az egész és felébredek. De nem...el kellett fogadnom, hogy ez a valóság. Elszámoltam háromig lehunyt szemmel, hátha felébredek de semmi....
Kinyílott az ajtó és Lora jött be. Lefeküdt mellém és az ölembe hajtotta a fejét.
-Mi lesz most?-kérdezte miközben letöröltem a könnyeimet.
-Nem tudom...de megoldjuk.-fogtam meg a kezét.-Le kell tisztázni előbb magunkban a dolgokat, aztán mehetünk haza. De ha szeretnél én bármikor hazamegyek.
-Nem, jó ez így egy kicsit.-mondta és a szemembe nézett.-De ugye nem változott semmi?Mármint még mindig testvérek vagyunk...ugye?
-Te mindig a húgom maradsz, ha törik, ha szakad bennünk egy vér folyik.-erősítettem meg a feltevését és felült.

-Lola...-kimondta a nevem és könnyek gyűltek a szemében.
-Nyugodj meg..-öleltem át.-Ha haza megyünk elmondunk mindent anyáéknak. Nem fognak haragudni, ezt majd én és Adam elrendezzük.
Újra nyílott az ajtó, de immáron Zack lépett be és ült mellénk.
-Jól van lányok, nyugi.-ölelt át minket .
Mikor már kicsit rendben voltunk lementünk a srácokhoz az előcsarnokba.Rosszul éreztem magam, szédültem és émelyegtem.
-Hé, jól vagy?-kérdezte tőlem meg Johnny.
-Nem...nagyon...-mondtam szaggatottan és mélyeket lélegeztem.
-Lola gyere ülj le!-kapta el a karom Zack és leültetett.-Hozzatok neki vizet!-leültetett a fotelbe és innen elfeketedett előttem minden.Már csak hangfoszlányokat hallottam, végül a szobánkban ébredtem.Mindenki körülöttem ült és várték ,hogy ébredjek.Hunyorgatva nyitottam ki a szemem és  lassan felültem, ebben Zack segített.
-Hogy kerültem én fel?-kérdeztem és óvatosan megfogtam a homlokom.
-Felhoztalak.-mondta Zack és elővette a lázmérőt és a számba adta.

Oli And Petyo

-Mi lett veled?-kérdezte egyből Elisza aggódva.
-Hányingerem lett és szédülni kezdtem.-makogtam át a hőmérőn.
-Egyre gyakrabb ez az elmúlt napokban.-szólalt meg Tamara.
-Nem kaptál el valami fertőzést?-kérdezte Patrick.Zack kivette a lázmérőt a számból és megnézte.
-Nem hiszem, nem lázas 36,5. De lehet ,hogy megfázott.-mondta Zack és Eli egy poharat adott a kezembe, Johnny pedig elment gyógyszert keresni, Zack addig csöndben gondolkodott mellettem.
-Megfázhattál te mikor a szökőkútban ugráltunk.-mondta Petyo.

-Az lehet.-mosolyodtam el halványan.
-Johnny a megfázás elleni ott van Lola táskájában.-mondta Lora és megmutatta a kezével ,hogy merre.A Mikaelson srác hamar megtalálta és oda is adta a gyógyszert.
-Ne vedd be.-fogta meg a kezem Zack.
-Miért?-kérdeztem rá és leraktam a gyógyszert a lábamra.
-Van egy feltevésem, de lehet ,hogy téves...-nézett le a földre közben.-Nem késik?
-Kell ezt neked mindenki előtt?-kérdeztem és éreztem ,hogy pirulok.
-Igen mert lehet ,hogy....
-Hogy?-kérdezték egyszerre a srácok.
-Terhes vagy?-kérdezett rá és megdermedt a levegő. Összenéztünk Tamival és Elivel majd röhögni kezdtünk.-Ez nem vicc csajok!
-Nem húztál?-kérdeztem lenyugodva.
-Lola, nem 100% biztosak ezek a cuccok.-mondta és rám emelte kék szemeit.-Mi van ha...?
-Az lehetetlen.-mondtam és leraktam az éjjelire a poharat és a gyógyszert.
-Szerintem mi most magatokra hagyunk.-álltak fel a srácok.
-Rendben.-mondta Zack és a többiek kimentek.
-Honnan tudnád meg?-kérdeztem immáron remegő hangon.
-Rosszul vagy napok óta, és tisztán emlékszem ,hogy SOKAT voltunk együtt.-hangsúlyozta ki a sokat szót.
-Attól függetlenül védekeztünk nem?-kérdésem olyan rémülten hangzott mintha azt mondaná nekem valaki ,hogy most meghalsz.
-Mint mondtam nem 100%-ak ezek.-dőlt az ágytámlának és folytatta.-Vennünk kell egy tesztet.
-Igen, de hol?-csaptam rá a lábamra.

-Én ismerek minden helyet Párizsban, eltalálok egy patikába és veszek neked.-állt fel.-Addig szólok a csajoknak ,hogy jöjjenek be hozzád.-állt fel és felvette a dzsekijét az ágy széléről és megpuszilta a homlokom.
-Oké.-bólintottam rá és kiment, őt követően bejöttek a lányok.
-Ugye jól vagy, és nem akadt ki?-ült mellém Eli.
-Ne félj, én jól vagyok. Nem akadt ki csak megijedt ő is.-mondtam és ráhajtottam a fejem Elisza vállára. Lora szemben ült velem, Tami a balomon, Oli Lora mellett előttem.
-De mi lesz ha ott a baba?-kérdezte a húgom.
-Nem tudom, majd megoldjuk. De én nem hagyom elvetetni ha már így alakult...-mondtam és a vége felé elhalkultam.
-Nyugi, szerintem  Zack benne lenne a babában.-mosolyodott el Tami és simította meg a karom.
-Igaza van.-értett egyet a testvérével Oli.
Én már csak csöndben voltam. A csajok meg hangosan gondolkodtak. Egy gyerek...mindössze 18 évesen.

Tamara

Nehéz lenne ilyen fiatalon, de nem lenne szívem másnak adni, vagy abortuszra menni.Minden gondolat átfutott az agyamon.Megijedtem mikor megcsörrent a telefonom a BWS-Megfakult fénykép dalán. Megnéztem ,hogy ki hív. Magánszámon volt.Fel sem vettem csak kinyomtam.
-Ki volt az?-kérdezte Tami.
-Magánszám.Nem érdekelnek, ha nem írják ki ki az.-mondtam és felhúztam a lábam.-Mi tart már eddig neki...
-Nyugi, a párizsi gyógyszertárak messzebb vannak, de ha jó helyre ment akkor fél óra.-magyarázta Eli.
-Sajnálom ,hogy elrontottam.-néztem végig a csajokon.-Főleg te Tami...Nem ilyen ajándékot szántunk...
-Nem rontottál el semmit.-nyugtatott meg a barátnőm.-És ha egy Rivers baba van e mögött akkor ez nincs elrontva.-mosolyodott el.

-Ne ijesztgetek már.-mondtam és kínomban felnevettem.
Ekkor nyílott az ajtó. Szerencsére Zack volt az.A kezembe adta és leállt előttem.
-Tudod ,hogy kell ugye?Mert én nem...-beszélt össze-vissza.
-Nyugi tudom-mondtam és felálltam.
-Nekem....nekem kicsit ki kell mennem ..kiszellőztetem a fejem a srácokkal.-mutatott az ajtó felé és megölelt.-Ha megvan az eredmény hívj.
-Oké.Menj.-bólintott és kiment.
-Tipikus aggódó apuka.-mondták a csajok kórusban.
-Öhm...melyik oldalára is kell hugyoznom?-forgattam a kezemben a kibontott tesztet.
-Arra.-mutatott rá Oli.
-Köszi.-bólintottam és bementem a fürdőbe. Megcsináltam a tesztet és kimentem a csajokhoz.-Nem merem megnézni...
-De még csak két perc telt el hülye.-bökött vállon Eli.
-Annak öt perc kell.-magyarázta Oli.Ő már profi ebben....
-Nyugi már, nem biztos ,hogy terhes vagy...-mondta Lora és nézte az órát.
-Ja, 50-50%...-vonta meg a vállát Tami.
-Nekem is ezt mondtad és mégis lassan négy hónapos terhes vagyok!-szólt nővérére Oli.
-Na jó, elég. Loli még jobban be dog pánikolni.-szólt rájuk Eli.
Fel-le kezdtem járkálni.Mit mondok anyámnak?Sőt, mit csinálok én egy gyerekkel? Istenem....Hisz egy gyerek ajándék, de ,hogy gondoskodnék róla?Zack és én még gimisek vagyunk...
-Hé, Lola lejárt az öt perc. Menj nézd meg.-szólt rám Tamara.
Szaggatott levegő vétellel mentem be.Felvettem a mosdó kagyló széléről és megnéztem.
-Baszd meg hát, hogy kell ezt értelmezni?!-kiáltottam ki és kimentem.
-Mért?A pozitív két csík, ha negatív egy.-magyarázta Olívia.
-De ezen ,most kettő van ,vagy csak egy mert nem tudom kivenni belőle...-mutattam meg a lányoknak.
-Asszem kettő.-mondta Tami mikor jobban megnézte.

-De a biztonság kedvéért csináld meg a másikat is.-mondta Eli.
-Meg  fogok bolondulni.....-forgattam a szemem és bementem a fürdőbe.Megcsináltam a másikat is és mikor kimentem Zack hívott.Felvettem és egyből kérdezett.
-Na mi van már?-kérdezte aggódóan.
-Nem tudom, az egyik asszem hibás volt most csinálom a másikat...nemsokára kiderül.-mondtam sóhajtva.
-Rendben, nemsokára fent vagyok a szobánkban.-mondta .
-Oké.-szóltam erőtlenül és leültem az ágyra, kinyomtam a telefont és Lorára néztem.-Mit tegyünk?
-Jó kérdés...-válaszolt a húgom.
-De inkább itt hagyunk most benneteket.Ezt neked és Zacknek kell megbeszélnetek.-álltak fel Tamiék.
-Igaz.-értett egyet Elisza.-Na gyerünk.
Kimentek a szobából és egy időben jött be Zack.
-Na mi a helyzet?-ült mellém és megfogta a kezem.

-Még semmi...megvártalak vele.-mondtam és felálltam.-Várj meg itt.-csak bólintott. Kimentem a fürdőbe remegő lábakkal és megnéztem.
-Ilyen nincs....-suttogtam és kimentem Zackhez.-Ha lenne gyerek vállalnál minket?-kérdeztem és rám sem figyelve válaszolt.
-Természetesen.-halvány mosoly húzódott az arcomra és magam elé vettem a tesztet.Rám nézett és meglepetten felkapott és úgy szorongatott.

A teszt természetesen pozitív lett. Az öröme mérhetetlen volt. Mikor lerakott a földre megeredtek a könnyeim.
-Hé, drágám miért sírsz?-törölte le a könnyeimet.
-Örömkönnyek....-mondtam és átöleltem  a derekát.-Elmondjuk a srácoknak?
-El.-csókolt meg.
Mikor elváltunk kinyitottam az ajtót és szóltam a többieknek, bejöttek és Zack nem bírta tartani magát.
-Nem terveztük még, de jön az ifjabb Zack.-mondta és átfogta a hasam.
-Zack?-kérdeztem rá.
-Igen?-kérdezett vissza.
-Gratulálunk!-öleltek meg egyszerre az egészen.
Ezen a napon már csak fel kellett dolgozni a történteket. Egész délután filmeztünk. Majd este felé mindenki ment aludni.
Reggel Lora hangjára ébredtem.
-Hagyjuk még aludni.-mondta valakinek.
-Oké, de ha felébredt szólj neki ,hogy várom.-mondta az illető aki nem volt más mint Zack.
-Akkor maradj itt vele én addig elmegyek reggelit intézni.-mondta a húgom és kilépett a szobából.
Éreztem ,hogy az ágy mellettem lesüpped, és hamarosan erős karok öleltek és meleg test húzódott mellém.
Lassan nyitogatni kezdtem a szemem. Kitűrtem a szőke hajamat a szemem elől és Zack felé fordultam.
-Jó reggelt...-köszöntem rá és pusziltam meg az orra hegyét.
-Neked is.-ölelt magához még jobban.-Láttad?
-Mit?-kérdeztem értetlenül.
-Fordulj meg .-mondta. Így is tettem.Az éjjelin egy sárga MOMMY feliratú karkőtő volt. Rögtön észbe kaptam. Terhes vagyok...
-Ez....Te vetted?-kérdeztem meg tőle és a kezembe vettem a karkötőt.
-Reggel elrohantam oda, ahol a rajzfüzetet vettük és találkoztunk. Ott láttam meg és ki más jutott volna eszembe róla mint az én párom.-puszilt homlokon.
-Köszönöm.-öleltem meg és felültem. -De nem korai szerinted?
-Lehet.-nevetett fel-Szeretem a gyors dolgokat és soha nem korai olyan dolgot venni ami a jövőben lesz.Nem?-gondolkodott el.
-Ahogy érzed...-sóhajtottam és megnéztem a telefonomon az időt, 8:13.

-Beauty queen of only 18, she had some trouble with her self ..-énekelt nekem halkan miközben felült ő is.
-Mi van veled?Reggelre Maroon 5 she will be loved?-nevettem fel.
-Nem tudom, ez jutott eszembe.-nézett rám halál komolyan, majd röhögni kezdett.
-Mi van már megint Zachary?-kérdeztem és hátra döntöttem a fejem.
-Zachary?Honnan tudod te?-kérdezte meglepődve.
-Hülye, ez a neved és a teljes neved is tudom.-néztem rá kihívóan.
-És mi az?-kérdezte ismét és a szájába harapott.
-Zachary Alexander David Rivers, anyud nevén vagy. De a rendes vezetékneved Erfon.-hadartam el.
-Azt a kurva...te honnan tudsz ennyi mindent rólam?Én meg nem tudom még a második neved sem!-nevetett rám.
-De nekem nincs is második nevem!-nevettem el magam.
-Tudtam ám.-nézett rám huncut mosollyal.

-Ó, te kis minden tudó.-itt már nem bírtam. Röhögőgörcs elkapott és akkor még a pápa sem állítja meg.
E közben berobogott Tami a szobába.
-Lola már megint ír...-ült le az ágyra.-Amúgy bocsi ,hogy zavarok és jó reggelt.
-Neked is, de nem zavarsz.
-Mi van már megint azzal a swag yolo nyalóval akinek pondró a szíve és poshadt a bele?-kérdeztem és a kezembe nyomta a telefonját.-Majd én beolvasok neki!
Dióhéjban csak annyi ,hogy Taminak folyamatosan ír egy srác. Patrick féltékeny, én meg rendezem a dolgokat. Az üzenetbe bele sem olvastam csak beírtam neki.

"Skype név?Adok én neked egyet : anyádpicsája.nemmondommeg.15. Mit akarsz te tőlem?! Nem fogod fel ,hogy nekem van barátom és szeretem? Érted nem hagymán el, sőt senkiért! Én nem vagyok másé csak Patrické. Fogd fel, vagy szépen átrendeztem a pofád, de úgy ,hogy anyád sem ismer meg ,hogy téged húztak-e ki a picsájából vagy nem! Most mondom szépen ,hogy lekoccolni rólam ,vagy véged! U.I: Még egyszer rám írsz levágom a tököd!"
Elküldtem és Tamara elolvasta mit is írtam. Összenéztünk és röhögésben törtünk ki.Pacsiztunk majd Zack csak értetlen fejet vágva nézett minket.
-Így kell ezt Tami drágám.-nevettem fel.
E napon már csak egy problémám volt... a haza utazással való bajok.