Gime me Love

[Írói megjegyzés: Valentin alkalmából, jó olvasást csajok!U.I: Visszatérünk Eliszára, hogy mi is történt azon a vacsorán.]
§Elisza szemszöge:
Kissé feszült volt a hangulat, de kibírható volt. Johnny néha megfogta a kezem, vagy a lábam az asztal alatt.
-És fiam, hogy megy az egyetem?-kérdezte Aaron.
-Eddig jól, bár mostanában sok a vizsga de jó ez így.-emelte meg egy kicsit a poharát és úgy magyarázott.
-Milyen szakra jársz?-kérdezte anyám kedvesen.
-Ügyvédnek tanulok.-válaszolt Eliott.
Elkezdtek arról beszélni ,hogy milyen is az ügyvéd szakma, majd rátértek arra, hogy Eliott mit szól ahhoz ,hogy ez lesz a "család".Ő ezzel rendben volt, nem úgy mint én és Johnny.
-Eliszát is szeretném ügyvédként látni a jövőben- ábrándozott anyám.Oké, kijövök én anyámmal, de túl messzire ment, és ennek már jó ideje. Idegesen csaptam le a villámat.

-Már ne is haragudj anya, de én nem leszek az amit te akarsz. Nem esek abba a csapdába mint te, hogy azt választottad amit a nagymama rád erőltetett, én nem fogom ezt tűrni!-fakadtam ki. Mit szabják ők meg nekem ,hogy mi legyek és ,hogy alkossam az életem?!Nekik is meg volt a lehetőség, ők elbaszták a sajátjukat, de az enyémet nem teszik tönkre!

-Elisza, gondold meg. Az ügyvédség nem rossz.-szólalt meg Eliott.
-Téged meg kurvára nem kérdezett senki!-kiáltottam rá.-Nem ismersz, se engem sem a céljaimat. Nem fogok egy hozzád hasonló piperkőc ügyvéd lenni, és amint lehet, én elköltözöm. -álltam fel szikrázó szemekkel és anyámra néztem.-Ne mondj semmit, csak foglalkozz a drága kis "családoddal".-rajzoltam idézőjeleket a levegőbe, aztán fogtam magam és kimentem a konyhából.Felmentem a lépcsőn és kivágtam a szoba ajtót. Megráztam a hajam és levágódtam az ágyra, majd kiordítottam magam a párnámba.
Igen, tudom, nem vagyok normális de oké.
Észre vettem ,hogy nyitva van az ajtó, felálltam és olyan erővel basztam be, hogy az ajtó melletti szemetes feldőlt. Az ágy szélén ültem és sírni kezdtem. Na igen, mások kiabálnak csak, én nem . Nekem megvan a magam rendje: 1, kiordítom magam a párnába. 2, hívom Lolát és elmondok neki mindent. 3, a hívás előtt, vagy után kisírom magam.
De most nem ezt fogom tenni. Tudom, hogy sokan meggondolatlannak hisznek az előbbi szavaim miatt, hogy elköltözöm meg ilyenek, de én komolyan is gondolom. Elvégre 18 éves vagyok, megleszek. Tudom mi ,hogy megy. Munka helyem így is van, csak nem minden nap dolgozom, de Robbie fizet mikor nála dolgozik a csapat, szóval nekem ebből nem lenne baj.Kopogtak az ajtón.
-Sweetheart....-hallottam meg Johnny suttogó hangját. Letöröltem a könnyeimet és kinyitottam az ajtót.Bejött és leült az ágyra, én meg becsuktam az ajtót.

-Mi van?-kérdeztem miközben előtte álltam.
-Köszönöm, hogy így reagáltál.-mosolyodott el.
-Komolyan gondoltam mindent.-vágtam oda lazán, bár ő tudta ,hogy szétvet az ideg.
-Nyugi, gyere ide.-nyújtotta ki a kezét.Elfogadtam és leültem mellé. A vállára hajtottam a fejem és elgondolkodva meredtem előre.-Tudom nehéz, de ki kell tartanunk.
-Johnny, nem. Ideje véget vetni ennek.-álltam fel ismét.-Nekem már nem megy, hogy rejtőzködve vagyunk együtt, és hazudok nekik. De ami a legrosszabb, hogy nem mondhatom ki nyíltan,előttük ,hogy szeretlek, vagy azt, hogy elmondjam ki azaz ember akit szeretek. Hiába mondom takarva, észre veszik. Így...
-Elisza, ne csináld. Kérlek, szívem ne csináld.-kérlelt.
-...szakítsunk.-mondtam ki végül. Aztán Johnny felállt és megfogta a kezem, majd huncut mosolyra húzta a száját.
-Úgyse bírod ki.-nevetett fel és lassan a homlokát az enyémnek döntötte.
-Ó, a francba is!Kit álltatok?!-kiáltottam el magam, majd arra eszméltem, hogy megcsókolt.
Elmosolyogva váltunk el, majd letörölte a könnyeimet.
-Most pedig lemegyünk, és elköszönünk. Elmegyünk együtt a partra, hogy egy kicsit lenyugodj és kitisztuljon a fejed.
-Oké.-egyeztem bele. Kicsit rendbe hoztam magam, majd Johnnyval lementünk. Ő beszélt, én a bejárati ajtó előtt vártam rá. Aztán jött és felültünk a motorjára.Lementünk a partra, én egyenest levágtam magam a homokba, ő meg berohant a hullámok közé miközben levette magáról a felsőjét és rám dobta.
Mosolyogva figyeltem,ahogy rohangál akár egy gyerek.levettem a csuklómról a hajgumit és felkötöttem a hajam. Nagyot sóhajtva feküdtem el a homokon.
-Sweetheart, gyere.-jött felém és leguggolt a fejemnél.
-Ne már...Nekem máshoz van kedvem.-nevettem rá huncutul.
-Mihez ha tudhatnám?-kérdezte sokat sejtő pillantásokkal. Óvatosan felálltam, majd elindultunk egy rejtettebb helyre. Egy szikla tövében meg is álltam, oda nem nagyon látott senki. Így tudtam ,hogy nem derül ki ,hogy a "mostoha bátyámmal" járok.Szorosan a nyaka köré fontam karjaimat és ráhajtottam a fejem a vállára. Már hiányzott ,hogy megtegyem.-Hiányzott?-kérdezte mély hangján, úgy mintha a fejembe látna.
-Nagyon.-suttogtam a választ.
-Tudom, nekem is..-átölelte a derekam és csak álltunk a homokban, összefonódva és elveszve a semmiben.
Elkezdte puszilgatni a nyakam, majd szembenéztünk .Lassan a szám felé közeledett, majd én tettem meg az utolsó lépést. Megcsókoltam. A lábam megremegett, és nem tudtam tovább állva maradni eldőltünk a parton. Nevetve értünk földet, Johnny megtartotta magát felettem és úgy hajolt vissza az ajkaimhoz.
Lassan elváltunk, mellém feküdt és simogatni kezdte az arcom.Mikor meguntam felpattantam és levettem a fekete felsőm, majd melltartóban és farmerben rohanni kezdtem a víz felé.Mire észbe kaptam Johnny már előttem futott. A hátára ugrottam és úgy szaladt velem a hullámok közé.
Egészen fél kilencig itt rohangáltunk, vagy csak ültünk a homokban.
Annyi szerencse van ebben az egészben ,hogy Johnny mindig kiment minden alól, de egyben átok is, hisz ha nem teszünk valamit akkor a szerelmes párból testvérek lesznek.

§Lolitha szemszöge:
Reggel nyugodtan ébredtem, elkészültem, majd lementem a konyhába.Anya már nagyban sürgött-forgott mikor leültem. Elvettem egy kávét, és elővettem a telefonom. Azt nyomkodva döntöttem le a kávét, majd elköszöntem anyukámtól és elindultam a suliba. Tudom, korán van, de csavarogni akartam egy kicsit reggelre.Kimentem a városba és körbesétáltam a parkon. Közben természetesen a fülesemen keresztül üvöltött a zene. Kicsit fújt a szél, de jó idő volt. Hiába is, ez Los Angeles, az én imádott városom. Mióta
Zackék itt vannak, kevésbé vagyok elzárkózott. Nyitott voltam én addig is, de nem volt minden este olyan gondolatom, hogy Zack benne lett volna... Elmosolyodtam magamon, majd a suli felé vettem az irányt.
Még csak 7:08 volt, így lassacskán mentem az iskola felé. Mikor a kapuban voltam egy kéz ragadta meg a derekam. Gyorsan megfordultam  és találkoztam Joey mosolygó pofájával.Összenevettünk, majd együtt bementünk az udvarra. A srácok már a lócánkon ülve bolondultak. Zack csókkal köszöntött, aztán jött a szokásos duma, minden hülyeségről. Most ki merem jelenteni, hogy minden tökéletes. A barátaim jól vannak és rendben van körülöttük is minden, Zack szeret, ahogy én is őt. Nincs semmi ami elrontaná a kedvem.
Na de persze az soha nem úgy van ,ahogy tervezem. Ember tervez, Isten végez... Az osztályban elfoglaltuk a helyünket, majd bejött Mr.Pierzen biológia órára. Hát igen, biosz...Elment az óra, majd mikor kiment a a tanár úr csak ráfeküdtem a padra és firkálgatni kezdtem a biosz füzetemet.
Álmosan néztem magam elé.
-Lola, kincsem....-bökdöste a vállam Zack. Komor arccal felnéztem rá, majd óvatosan oldalra döntöttem a fejem.
-Mi baj?-kérdezte szokatlanul nyugodtan, ami tőlem totálisan furcsa. Érdeklődve nézett rám, majd felállt és elém állt.
-Velem semmi, de veled minden rendben?-fogta meg a homlokom, ellenőrizve a lázam.
-Persze.-válaszoltam és én is felálltam.-Bemegyek a zeneterembe, lehet ki kell adnom magamból...
-Oké.-simogatta meg az arcom.-De ugye azért jók vagyunk?
-Figyelj, te és én nem változtunk. Csak lehet az  a bajom, hogy túl sok gondolat gyűlt össze és ki kell adni.
-Rendben, ha keresel kint leszek.-mentünk ki együtt a folyosóra.Bólintottam, majd ő lement, én meg fel.

Fent a zeneteremben leültem az zongora elé és elkezdtem játszani valamit. Jónak tűnt, így folytattam, majd lassan próbáltam rá jó szöveget kitalálni.
-I've got a lot of things.... what I have to do....-próbáltam összerakni, de nem nagyon ment. Felidegeskedtem és morogva döntöttem a zongorára.
-Oh, I wanna do, just be with you.-énekelte egy ismerős hang. Felemeltem a fejem és Zack állt az ajtóban mosolyogva.-Nem megy?-kérdezte és leült mellém.
-Nehezen.-mosolyodtam el rajta. Rárakta a kezét a zongorára, majd elkezdett egy kissé más dalt játszani.Az arcán nem volt aggodalom, vagy más érzelem, csak simán élvezte amit csinál. Mosolyogva néztünk össze, majd együtt kezdtünk játszani.Mikor már nevetve ütöttük le a hangokat, abba hagytuk. Felálltunk, majd lementünk az osztályba.Becsöngettek, végigültünk egy matekot,nyelvtant,németet,angolt és rajzot. Zeneórán csak hallgattuk Adamet.
-Ma meccsem lesz.-mondta Zack mikor a folyosón voltunk és készültünk a 7.-dik óránkra.
-És csak most mondod?-böktem vállba.
-Bocsi.-mosolyodott el.-Elfelejtettem, most jutott eszembe ,hogy ránéztem a suli logóra.
-Te hülye.-nevettem el magam, aztán felmentünk az informatika  terembe. Óra után Zack elment edzeni, nekem meg el kellett menni anyámhoz az oviba segíteni a műsorral. Szerettem oda járni, aranyosak a gyerekek és értelmesek. Anya pedig ért hozzájuk, minden gyerek szereti.Mosolyogva léptem be a napsugár ovi kapuját, ahová rég én is jártam. Levettem a fekete magasított bokacsizmám, a táskámat és a dzsekimet, majd belementem a nagyterembe, ahol a gyerekek játszottak, anya pedig a szoba szélén keresett valamit, a másik óvónő, Margarett magyarázott a kicsiknek. Az ajtóban álltam és mosolyogva néztem őket. Majd rám kapták tekintetük és mindannyian "Lola"-t kiabálva rohantak felém.
-Sziasztok.-öleltem meg a kis csapatot.
-Jaj, Lolám. Jó, hogy jössz. Már hívni akartalak.-jött felém anya a kezében egy usbvel.
-Mondjad anyukám.-vetettem be a sunyi mosolyom.
-Kincsem nemsokára levezetem őket az előadóba, te addig menj és állítsd be a lejátszót.-mondta, majd arcon puszilt.
-Máris.-mondtam, majd sarkon fordultam és mentem is az említett helyre. Odaléptem a kihangosítóhoz, majd rákapcsoltam a sárga pendrive-ot. Beállítottam a mostanra kellő zenéket, majd nyílt az ajtó és az ovisok bejöttek anyáékkal. Anya és Margarett beállította őket a kiszabott helyekre, majd rám szólt anyu és belekezdtem  az egyszerű koreoba. Több mint egy órát töltöttem ezzel, majd elköszöntem tőlük és elmentem, otthon megtanultam. Aztán átöltöztem. Felvettem egy piros kockás inget, hozzá meg egy rövid farmert. A hajamat félig felfogtam, aztán felkaptam egy fekete sportcipőt, magamhoz vettem a telefonom és a tárcám. Apa itthon volt, így közöltem ,hogy elmegyek

. Az óra 17:34-et mutatott, alig 10 percem maradt oda érni. Rohantam mint az eszeveszett, mikor bementem a suli tesitermébe lenéztem a pályára, még senki nem volt ott, csak az igazgató és az edző.Nagy tömeg volt a lelátókon. Aztán megláttam Tamaráékat.
Odahívtak, leültem a barátnőm mellé és csak figyeltem a pályát. Aztán bejött az ellenfél csapat, majd a miénk. Zack keresett a szemével, majd mikor meglátott elmosolyodott és puszit küldött, úgy , mint aki kosárra dobna. Elnevettem magam, ahogy ő is. Majd megszólalt az a jól ismert hang, elkezdődött a meccs.
Jól játszottak a srácok, bár 12:10 volt, a másik csapat javára. Idegesen néztem a pályát, majd átpasszolták Petyonak, ő bedobta a kosarat, így egyenlített. De megszólalt a félidőt jelző síp. Levonultak, mi meg csak mosolyogva összenéztünk a lányokkal. Pár perc pihenő után újra visszatértek. Hirtelen a másik csapatból valaki ellökte, jobban mondva hasba vágta Zacket, ennek köszönhetően hátrahőkölt, de nem tudta megtartani az egyensúlyát és hanyatt vágódott. Aggódva néztem le, majd mikor felakartam állni az egyik csapattársa felsegítette. Rám pillantott, majd jelezte ,hogy jól van. Büntető, kétszer dobhat... Sikerült is neki. Aztán csak állt ott és mosolyogva nézett a csapatára, asszem telepatikusan jelzett nekik. Ezt követően nagyon belehúztak. Az utolsó 16 percet profi módon játszották le.16:20-ra nyertek. Nagy örömmel kiabáltak a hazai csapatnak drukkolók.

Majd kezet fogtak a másik csapattal. A lányokkal lementünk a lelátóról, Zack oda sietett a vaskorláthoz és azon átnyúlva megcsókolt. Beletúrtam nedves hajába, majd arra eszméltünk, ahogy a csapattársai elhúzzák tőlem. Nevetve néztem, ahogy csalódott pofával húzzak el a srácok. De megállt, levette a mezét és felém dobta. Hát sikeresen a vállamra dobta, mosolyogva fogtam a piros, 14-es mezt. Míg ő a barátaival nevetve örömködött.A hangszóróban szokás szerint ilyenkor valami zene ment, ami most will.i.am és Justin. that power dala volt. Én, Tamara és Eli mosolyogva énekeltük a dalt.
Észre sem vettem ,hogy Ashley ott áll mellettünk.
-Sziasztok.-köszönt ránk.
-Szia.-jött a válasz egyszerre.
-Majd megint elveszi a kosár minden idejét...-jegyezte meg a lány, látszott a szemében ,hogy nem tetszik neki ,hogy én és Zack együtt vagyunk...-Régen is ez volt.

-Most szerintem máshogy lesz.-jegyezte meg Tamara.-A kosár nem annyira fontos neki mint Lola.
-Ki tudja.-sóhajtott, majd Zack elszabadult a srácoktól és az edzőtől. Átmászta a vasat és puszit nyomott a homlokomra.
-Jól van a hátad?-kérdeztem és megsimogattam a pontot, amit megütött.
-Most ,hogy ölelsz jó.-mosolygott rám.
-Jó voltál Zacky.-nyomott puszit az arcára Ashley.
-Köszi Ash.-szólalt meg Zack, és Tamiékra nézett, akik jelezték, hogy ideje menni.-Bemegyek átöltözni, várj meg a folyosón.-mondta komoly arccal.
-Oké.-bólintottam rá. Ezzel arcon puszilt, majd ment a srácok után. Mivel zuhanyoznak is, gondoltam soká lesznek. Eli és Tami karon fogtak, majd elhagytuk a tornatermet. Vettünk a büfében gumicukrot és leültünk a folyosón lévő lócára.
-Amúgy Johnny hol van?-kérdeztem.
-Nem tudott jönni... -vonta meg a vállát.
-Patrick sem.De mondom eljövök Olival, ne legyen egyedül.-mondta Tami és rázogatni kezdte a kezében a gumikígyókat.
-Tényleg, Olívia hova lett?-nézett körül érdeklődve Elisza.
-Lent ült, most meg talán Peterrel van.-válaszolt a szőke lány.
-Nekem gyanús ez az Ashley...-morogta Eli.
-Neked ki nem, kedves bírónő?-nevettem fel.
-Hát ha belegondolok...
-A-á, jobb ha nem, mert itt ülünk reggelig!-tette fel a kezét Tamara.
-Bolondok.-erre csak összenéztünk és nevetni kezdtünk.
-Hát má'!-kiáltott fel Elisza.
-Mi van?-kérdeztünk egyszerre Tamival.
-Nincs nutella ehhez a ki-becseszett gumicukorhoz.-nyavalygott a lány, mire csak elnevettük magunkat.
-Az a gumimacikhoz jó, nem a kacskákhoz.-mondta Tami.
-Miért beszélünk Adamról? Ő nem gumicuki....-nézett Eli azzal a hülye nézéssel, amitől kirázza a hideg az embert.
-Mi van Adammal?-szólalt meg az emlegetett szamár, drága, egyetlen bátyám, Adam -kacsa- Andrews.
-Semmi.Csak rólad nincs gumicukor öntött forma.-válaszoltam nyugodtan, de nem sikerült elfojtani a nevetést.
-Eredj már magadnak!-szólt rám, mire még jobban röhögtem, míg ez oda fajult, hogy semmi hang nem jött ki a torkomon, csak csapdostam mint a bolond, aztán próbáltam valamit kimondani, de csak az jött ki ,hogy "lagzis-kanál'... Igen, Lola Andrews a semmit röhögi és lagzis kanalakról beszél. Hát nem cuki?NEM!Ja, és magának tudósít. Profi egy az egyben.

Aztán jött Zack, csak nézett ,hogy már majdnem a földön röhögök mint az állat. Felállított és a hátára vett.
-Majd én rendezem. Adam, azt hiszem csak este viszem haza.-mondta Zack.
-Oké, de ha már este bealszik reggel is hozhatod.-egyezett bele a bátyám.
Mikor a párommal már kint voltunk az épületből lerakott.
-Mit nevettél annyira?-kérdezte és átölelte a derekam.
-Nem tudom már.-válaszoltam.
-Rendben, most már mindegy. Ugorj be a kocsiba.-nyitotta ki az ajtót.
Beültünk, majd elmentünk hozzájuk. Nora nem volt otthon, csak én és ő.
Ledőlt a nappaliban, mivel lusta volt én rendeltem  pizzát.Épp  a konyhában kerestem inni valamit, mikor Zack szólt.
-Mi az?-kérdeztem tőle mikor levettem egy poharat.
-Ha jön a pizzás, vedd ki a tárcámból.-szólt nyugodtan.
Nem tudtam válaszolni mert amilyen én ügyes vagyok leöntöttem magam.
-Zack tudnál adni valami felsőt?-mentem ki mellé a konyhából.
-Persze, gyere.-fogott kézen, majd felmentünk a szobájába. A kezembe nyomott egy fehér felsőt, és végig nézte míg átvettem az ingem.-Rajtad jobban áll.
-Köszi.-ekkor csöngettek.-Megyek én.-bólintott, majd lerohantam. Kifizettem,majd a nappaliban leültünk filmezni és enni. A Hounted House-t néztük meg. Mikor a film közepén jártunk megszólaltam.
-Nem jutott még eszedbe, hogy színész légy?-kérdeztem a nagyban mosolygó srácot.
-Eddig nem...Megnéznéd  a filmemet?-kérdezte.
-Abba biztos lehetsz. Ha már nem is járnánk együtt, vagy utálnánk egymást, még akkor is.Megnéznélek a vásznon.-mondtam komolyan.
 -Lola, olyanokat ne mondj ,hogy utáljuk egymást.Én nem tudnálak.-mondta és szorosabban fogott magához.-Bár most ,hogy mondod, nem rossz ötlet ez a színészet....

-Játszd el nekem a Titanic-ot!-mondtam, mire felnevetett.-Én komolyan mondtam!
-Oké...Jég dupla whiskey-vel.-énekelt, mire én is nevetni kezdtem.
Végig néztük a filmet, majd a karjába vett és felmentünk az emeletre. Ledőltünk az ágyára és csak néztük egymást.Átölelt és mosolyogva simogatta az arcom.
-Nem vagyok jó ember, sok dolgot szeretnék meg nem történtté nyilvánítani.Sok rossz dolog áll a lajstromomon, de te ennek ellenére szeretsz...Néha mikor nem vagy mellettem elgondolkodom rajta ,hogy miért is érdemeltem ki egy ilyen tökéletes lányt mint te...-közelebb csúszott, már ha ez lehetséges lenne.
-Nem vagyok tökéletes...-mondtam, de nem tudtam befejezni mert lecsapott az ajkaimra.Hosszú csatánkat a levegő hiány szakította meg.-Csak ne engedj el...- motyogtam,majd szorította meg a kezem.Komolyan mondom általában rosszul vagyok az ilyen dolgoktól és tudom ,hogy ő sem az a hű de romantikus, de miattam megteszi. Felültem és levettem magamról a farmerem, majd visszadőltem Zack mellkasára.
-Elfáradtál ma?-kérdeztem a kék szeműt.
-Egy kicsit...-sóhajtotta és ránk húzta a takarót.-De még csak 8 óra...
-Mióta?-néztem fel rá.-Zachary, már fél 11. Emlékezz ,hogy még a haunted house 2.-t is megnéztük.
-Jaa...Igaz...Hát akkor aludjunk.-puszit nyomott a fejemre, majd lenyomta az éjjelit és elhelyezkedtünk.
Pár percbe telt bele és már aludtunk is.

§A szerdánk elment, majd jött a csütörtök. El kellett mennünk ruhát venni.Suli után a Gigo'sban volt a csapat, -fiúkkal együtt- és nagyban tárgyaltuk ,hogy hol kellene ruhát venni.
-Lányok, mit bonyolítotok túl ?Vegyetek fel farmert.-döntötte oldalra a fejét Connor.
-Na persze, akkor pizsamában is elmehetnénk.-könyökölt az asztalra Elisza.
-Connor, drága barátom. Hadd magyarázzak meg neked valami...-tette a vállára Ross a kezét.-A lányok minden alkalomra ruhát vesznek, majd egyszeri használat után, mikor már tömve van a szekrény jön az a mondat: Nincs mit felvennem!-erre a fiúk felnevettek .
-Na jó, elhiszem Ross ,hogy voltak ilyen nőid, de nem mindenki olyan. -szólt rá Olívia.
-Oké. -emelte védekezőn fel a kezét.
Még bent ültünk vagy tíz percet, majd elköszöntünk a srácoktól és elindultunk ruhát venni. A plázában bejártunk pár boltot,  a csajok többsége beszerezte a megfelelő ruhát, csak én nem.Már elvetve minden reményt indultunk be az egyik üzletbe. Aztán megtaláltam a ruhát. Kifizettem, majd bementünk a pizzériába .
A csajok az asztalnál ültek én meg elmentem rendelni. Tudtam kinek mi kell.
-Szia, mit szeretnél?-nézett rám aranyosan a pultos srác, aki volt vagy 2 méter.Szőke, kék szemekkel és ragyogó mosollyal.
-Hali, lesz 2 sonkás, egy gombás és egy hawaii.-soroltam.

-Hűha, neked aztán nagy étvágyad van.-nevetett fel és leírta, majd hátra adta a konyhába.
-Jézus, dehogy!-mosolyodtam el.-A barátnőimmel vagyok.
-Ah, értem.Így ehhez jár nektek két üveg kóla.-magyarázta .
-Kösz.-vágtam rá gyorsan mert rezgett a telefonom. Előkaptam és megnéztem ki írt.
Addie: Ha végeztél a vásárlással azonnal gyere haza, vészhelyzet amit csak te tudsz megoldani!
Lola: Oké...
Elraktam a telefont és elindultam vissza az asztalunkhoz.Szólt a srác ,hogy menjek .Odamentünk a pulthoz és fizettünk. Leültünk enni, közben kitárgyaltuk ,hogy mit is kéne kezdeni a megnyitón. Azt követően befejeztük az evést, majd mindenki haza indult.

'Cause I'm good in dreaming

....Úgy éreztem ,hogy valaki rázogatja a vállam, így nyugodtan kinyitottam a szemem. Még a padban ültem, ha jól érzékeltem osztályfőnöki volt. Oldalra néztem, hogy ki költött fel, Rebecca volt. Mindenki a tanárnőt nézte,így senki nem vette észre a kis dolgot.
-Mi az?-kérdeztem a barátnőm, mire csak a tanárra mutatott.
-Nos, akkor Lolitha elvállalod?-kérdezte Mrs.Kingston.
-Ugyan mit?-kérdeztem és körbenéztem az osztályban.

-Azt ,hogy ti nyitjátok meg a lányokkal a bált. Mind bele mentek már, kivéve téged.-mondta nyugodt hangon.
-Persze, akkor benne vagyok én is.-mondtam, mire halványan elmosolyodott. Aztán folytatta a beszédét, én meg ásítottam.
-Mit álmodtál, hogy sírtál?-kérdezte értetlen szemekkel.
-Sírtam?Basszus...Álmodtam?Akkor nincs új csaj?-kérdeztem és gyorsan átfuttattam a szemem az osztályon.
-De van új lány...Ismeri Zackéket.-mondta, mire hátrafordultam kedvesem felé, aki a telefonját nyomkodta.Felnézett és rám mosolygott, küldött egy puszit, mire én is elmosolyodtam.
Még az osztályfőnök beszélt valamiről, aztán kicsöngettek. Ugyanúgy kimentünk a folyosóra, és szintén nem találtam a fülesem.
-Azt a kurva...-sziszegtem és belevertem a fejem a szekrénybe.
-Mi baj?-kérdezte nevetve.
-Bent hagytam a fülesem.-aztán beugrott ,hogy mi is fog ezután történni. Tuti egy jós álom volt.-Bejössz velem?
-Persze, félsz egyedül?-fogta meg a kezem.
-Nem, csak lesz ott egy kurva nagy pók.-motyogtam, de megálltam egy percre.-Zack, ugye nem csókoltál meg mást?

-Miiii?Dehogy!Miért csókolnék meg mást?!Kitől tudtad meg?!-játszotta a pszichopatát.
-Zachary David Alexander Efron!-kiáltottam rá, mire csak röhögni kezdett.

-Na jó....-sóhajtott fel.-A csokis bucimmal váltottam egy szenvedélyes csókot a szünetben, de ssssh!-tette a szájára az ujját, mire felröhögtem.

-Beteg vagy, ugye tudod?-kérdeztem mikor már elindultunk az osztályba.
-De így szeretsz édes szívem.-kacsintott rám.
-Vigyelek szemorvoshoz?-kérdeztem komolyan, épp már beértünk az osztályba. Kivettem a padomból a fülest és beraktam a táskámba.
-Kösz,de nem szükséges.-mosolyodott el,ééééés akkor megláttam a pókot. Sikoltva ugrottam a pasimra, aki röhögve tartott meg.-Honnan tudtad ,hogy itt lesz?
-Azt álmodtam ,hogy itt lesz.-mondtam mikor kimentünk a folyosóra, úgy ,hogy én még a hátán vagyok.-De leraknál?
-Egy varázsszóval.-nevetett fel.
-Oké....Szívem-szerelmetes-bugyrainak-csukének-a-szerelme-hercege-megmentő-lovagja-heréjének-a-szőrszála ....-erre közbeszólt.
-Állj, csajszi, nem erre gondoltam!

-Jaa...De várj hadd fejezzem be!
-Atya ég itt öregszünk meg.-nevetett fel.
-Szeretlek.-súgtam a fülébe és megpusziltam az arcát, majd lejöttem róla.-Minden nap, percről, percre, szeretlek.
-Én is téged Lolitha Andrews.-kezei közé vette az arcom, majd megcsókolt.
-Hát ti?-kérdezte egy ismerős hang. Felé néztünk ahogy elszakadtunk.Ashley állt előttünk, a kijáratban.
-Itt maradt a fülesem.-mondtam, mire bólintott.
-Hová mentek suli után?-kérdezősködött.
-Még nem tudjuk.-válaszolt Zack.Ekkor megcsörrent a telefonja.-Mindjárt jövök, ezt fel kell vennem.
-Menj csak.-mosolyodtam el.Zack kicsit odább ment mi meg egyedül maradtunk Ashleyel.-Hogy tetszik L.A?

-Eddig minden jó, kivéve egy valamit.-mondta mosolyogva.
-Micsoda?Tán valami baj van?-kérdeztem.
-Hiányzik London.-mondta, bár láttam ,hogy nem azt akarja mondani, de ráhagytam.
-Ez érthető, mármint a honvágy.-mondtam, majd Zack átkarolta a derekam.
-Miről beszélgetettek?-kérdezte a kék szemű.
-Semmi különösről.-mondtam .-Ki hívott?
-Courtney volt, szeretné ha mi mennénk el Heyleyért, ő nem tud, valami dolga van.-magyarázta.
-Nekem jó.A kicsikémért bármit.-mondtam mosolyogva.
-Értem?-nézett sunyin.
-Ne sunyulj, te a kecske tökű vagy.-nevettem el magam.
-Hé!Már megint a tökeimet fikázod asszony!Jó az neked, ne tagadd.
-Ne perverzkedj nyilvánosan.-löktem oda, mire Ashley csak nevetett.
-Na akkor megyünk?-kérdezte mire bólintottam.-Ash, velünk tartasz?

-Nem, menjetek csak. Nekem még dolgom van otthon.-mondta és elindult a kapu felé.
Összenéztünk, majd Zack szúrós pillantást vetett rám.
-Na akkor, mi bajod is a tökömmel?-kérdezte komolyan mikor elindultunk.Hát komolyan, ennek mi baja?!
-Zacky, most a farkadról fogunk beszélgetni?-néztem rá hülye tekintettel.
-Na jó, ez kezd ciki lenni.-nevette el magát, majd én is.
-Tényleg?Az előbb még nem volt az.-motyogtam.-De térjünk csak vissza, megcsaltál a csokis kaláccsal?
-Csak egyszeri eset volt!Annyira szexi volt a porcukros,csokis csiga.-nyalta meg a száját, mire csak nevetni kezdtem.-De ígérem soha többé ilyet nem teszek.
-Nem eszel csigát?-néztem rá nevetve.
-Na jó, csak akkor ha anyum süti.De akkor is te vagy az egyetlenem.-puszilt homlokon.
Nevetve sétáltunk tovább az utcán, de olyan érzésem volt mintha figyelne valaki. De inkább nem törődtem vele.
Nem értettem miért kellett ilyen messze parkolni, de oké. Kocsiba ültünk, és elindultunk Heyleyért. Meg álltunk az iskola előtt és bementünk. Közölték, hogy még az ebédlőben vannak. Megvártuk míg végez, Zack elrohant a mosdóba, én meg vártam a törpillát. Mosolyogva jött oda hozzám és ölelt meg.
-Elnézést, kisasszony. Megtudhatnám ,hogy ön kicsoda?-lépett mellénk Heys tanára.
-Miss.Cathy, ő a keresztanyám.-mondta lelkesen Heys.Ekkor Zack megjelent mögöttem és megfogta a kezem.
-Nem is tudtam, hogy megnősültél Zachary!-csapta össze a tenyerét.

-Mi még nem házasodtunk össze.A leánykérés is még csak tervezem.-mosolygott a párom. Mik nem járnak a fejében!
-Hát akkor sok sikert hozzá. Nekem mennem kell, viszont látásra.-köszönt el.
-Viszlát!-köszöntünk egyszerre.
-Leánykérés?-néztem fel rá.
-A jövőbben biztos.-biccentett.
Heys nem szólt semmit. Haza mentünk. Engem kirakott otthon, ők pedig elmentek Courtneyhez. Otthon szokás szerint nem volt senki. Lora tanulócsoportban volt, Addie biztos elment valahová, anyáék meg még dolgoztak. Ledobtam a táskám, átvedlettem és egy szál szürke pólóban rohangáltam a házban. Leültem enni, aztán felvettem egy nadrágot és kimentem a kertbe. Leültem a tornácra és nekifogtam tanulni. Szerettem ilyenkor kint tanulni. Mikor végeztem hallottam az autózúgást, anyáék jöttek haza. Apa egyből rám talált, mosolyogta lépett mögém.
-Mit csinálsz kincsem?-kérdezte és megpuszilta a homlokom.
-Tanultam.-ásítottam.
-Mindennel kész vagy?-kérdezte ,mire csak bólintottam.-Na gyere, menjünk be.-fogta meg a kezem.Felálltam és a vállamra vettem a szürke-kék táskám. Bent felvittem az emeletre.Lementem apáékhoz, akik a konyhában ettek.Fogtam a pulton maradt könyvem és a hűtőből a jeges teát, majd kimentem a tornácra, és ismét befészkeltem magam a kerti ülő sarkába és olvasni kezdtem. Néha mikor rám jön akkor tudok jó, művelt és normális lány lenni, de a helyzetek többségében csak egy értetlen forgószél vagyok, ami képes ledönteni az Empire State Builginget is.Nagyjából elolvastam a fél végzet ereklyéi- bukott angyalok városát, mikor meghallottam Elisza hangját.
-Mit csinálsz sunshine?-kérdezte a szomszédból a barátnőm.
-Olvastam sweetie, te?-raktam le a könyvet és felálltam.A kerítéshez sétáltam, ahol ő is állt .
-Kijöttem, mert bent már nem nagyon bírom.Tudod ma jön Johnny testvére és mindenki könnyen veszi, csak ő nem. -magyarázta.
-Értem.Figyelj, lenne itt valamit...
-Mondjad, meghallgatlak mindig.-mosolygott rám.
-Hát oké....-elmeséltem neki az egész álmomat, vagyis Ashleyt.-...és aztán döbbentem rá ,hogy lehetséges ,hogy volt vagy van köztük valami.

-Nyugi, Zack nem hinnem ,hogy feladna téged. Azt meg ,hogy a kis csaj kire kattan, nem a mi dolgunk, de nekem sem tetszett ,hogy új viselkedett Johnnyval, de ha ő azt mondja barátok, akkor elhiszem, mert ő is elnézi ,hogy az exemmel vagyunk egy osztályba.-utalt Rossra.Na igen, még a kezdetekben említettem ,hogy ők jártak...
-Hát igen. De szerencsére nekem nem kell ilyenen aggódni, hisz az egyetlen személy, akivel rajta kívül kapcsolatom volt, lehetőleg nem jön többé a közelembe.-sóhajtottam fel.
-És ha mégis, nem marad olyan pont rajta, amint ne öntenék le savval.-mondta halál komolyan, mire csak nevetni kezdtünk.
-Hányra jön a Joseph sógor testvére?-kérdeztem és leültem a fűbe, míg barátnőm átjött a kapun.
-Fél hétre mondta.-pattant le mellém a fűbe.
-Addig még van időtök..Kiöltözöl?

-Ahj, minek?Felveszek egy farmert, vagy szoknyát és csá. Ha meg kritizál a fejére borítom az ételt.-nevette el magát. Hangos nevetésünk zengte be a kertet, majd meghallottuk a kocsit, és Adam jött haza. Beállt a garázsba, majd bement a házba, ki sem dugva az udvarra. Elbeszélgettünk Eliszával szokás szerint, aztán felmentünk a szobámba, az ágyon fekve nézegettük a régi képeinket.Aztán hat óra felé Elisza haza ment. Én meg fogtam magam és átöltöztem, felvettem egy mintás felsőt, egy farmer rövidnadrágot, a fekete bőr dzsekimet és a piros conversemet. Zsebre vágtam a mobilom, vettem magamhoz pénzt és elindultam .Nem tudtam először hová, de aztán eszembe jutott a pálya. Felvettem a motor kulcsom, meg  a sisakom.
-Anya, elmentem!Majd jövök!-kiáltottam fel az édesanyámnak.

-Hová mész?!-kérdezte.
-Motorozni!Majd hétkor lehet itthon leszek, ha nem akkor Zacknél vagyok!
-Rendben!-egyezett bele.
-Halkabban telefonálok!-kiáltott ki a konyhából Adam.Felé fordultam és kinyújtottam rá a nyelvem, majd kimentem. A garázsban felpattantam a motoromra, sisakot fel és kiálltam a felhajtóra. Benyomtam a gombot és lezáródott a garázs. Felültem Angelre- igen, neve van a motoromnak.- és lassan legördültem az útra, épp belém akart jönni egy fekete BMW-s csávó, de én hátra húztam a járgányomat, mikor megállt és végig nézett rajtam, idegesen bemutattam neki.
-Anyád picsája, nem látsz attól a kurva nagy szemedtől te köcsög?!Tanulj meg vezetni!Baszódj meg!-ordibáltam vele aztán elhajtottam mellette és száguldottam is a pályára.Útközben lecsaptam a szemvédőt, és átlépve a 140-et hajtottam . Erre felé ritkán járnak rendőrök, szóval nyugodtan mentem.Aztán végre beértem az egyik kedvenc helyemre. Mikor befordultam megcsapta a fülem a motorok berregése, porzottak az utak és az ugrató.
-A kicsi Andrews haza talált.-szólalt meg mögöttem Paul.Elmosolyodtam és levettem a sisakot.
-Végre.-nevettem el magam.-Unalmas volt nélkülem?
-Hát a bajkeverő nélkül természetesen igen.-ölelt meg.-Üdv itthon.
-Kösz.-leparkoltam és felmértem a terepet. Szinte itt nevelkedtem...Szétnéztem és mint akit nem érdekel semmi felpattantam a motorra és lenyomtam pár kört . Közben magamban énekelgetve ezt-azt.
Mikor már éreztem ,hogy ennyi elég lesz megálltam .A lelátóhoz mentem és levettem a kesztyűmet.A kezemet vizslatva gondoltam, azon ,hogy mi is legyen velem a jövőben. Elmosolyodtam, mikor bevillant pár kép régről...Elisza mindig azt mondta ,hogy én a motor pályán fogok férjhez menni, mivel volt, hogy napokat itt voltam. Mikor betöltöttem a 12-t akkor kezdtem el komolyan motorozni. Aztán mikor megtörtént azaz eset Daviddal, nem voltam önmagam...Abban az időben változott át a személyiségem is és abban az időben volt az első motor versenyem is.
§Elisza szemszöge:
Mire "haza" mentem anyám már felöltözve ült a nappaliban magazint lapozva, Damian a földön épített valamit megint legoból Johnnyval, Aaron a dolgozójában volt. Most komolyan, minek kell kiöltözni?
Felmentem a lépcsőn, de anyu utánam szólt.
-Elisza, szívem öltözz fel szépen.-kért.Komolyan, ilyenkor fejbe basznám magam.
-Anya, hadd öltözzek úgy ,ahogy én akarok, nem fogok kiöltözni egy srác miatt, akit a kurva életbe is nem láttam.-morogtam, majd elrohanva a válasz után felmentem. A szobám ajtaját bevágtam magam után és a gépemhez léptem. Bekapcsoltam valami zenét és a szekrényhez léptem. kinyitottam az ajtaját és keresgélni kezdtem.Felkaptam egy fehér farmert, egy adidas cipőt és egy fekete, 66-os felsőt.-Johnny!-kiáltottam le.
-Tessék?!-ordított vissza.
-Hová tetted a parfümöm?!-bár ekkor én már a közös fürdőnkben voltam. Na igen, nekem és neki közös a fürdő, míg Damiannak anyámékkal.Mert szerintük ez így swag yolo. Na jó, soha nem mondok többé, vagyis gondolok vagy tudósítok ilyen szavakkal
-Várj!-kiabált. Aztán feljött a fürdőbe és levette nekem a legfelső polcról , amit még kis létrával sem értem volna el, de ő neki meg sem kottyan, csak kinyújtja a karját és megvan.-Tessék sweetheart.-kacsintott rám.

-Merci trésor.-küldtem puszit.[Köszönöm kincsem]Elnevettem magam és elmentem mellette, be a szobámba, ami szembe van az övével.Azzal, ahol megtörtént az első...Durva ám ez.
Míg ő lement beslisszoltam a szobájába és felvettem a fekete sapkáját.Beigazítottam a hajam, majd megnéztem a végeredményt a szobámban található tükrömben.Ah, jó ez így.A telefonommal a kezemben mentem le a lépcsőn.Bementem a konyhába és felültem a konyha pultra. Ekkor Josephem jött be a konyhába.
-Probléma?-nézett rám és a hűtőhöz ment.
-Semmi...unatkozok, a picsába is, még hat óra sincs.-csaptam össze a kezem és lóbálni kezdtem a lábamat.
-De, már lassan negyed hét drága.-nevette el magát és mellém lépett, majd a fejem fölül levett egy poharat.Majd rám nézett.-Azaz én sapkám?
-Nem, már nem.-nevettem el magam.
-Csak ma lehet rajtad, és még e miatt is be kell hajtanom rajtad a büntetést.-nevetett gonoszan.
-És mit kéne csinálnom?-nevettem el magam. Johnny költött magának egy kis ásvány vizet, majd olyan szemeket vetett rám, hogy átszaladt rajtam a hideg.-Olyat nem csinálhatunk.-hangsúlyoztam az "olyat".

-O-hó, nekem megvannak a módszereim, nem kell aggódni.-kacsintott majd kiment.
-Cöh, mert ő most Joseph Mikaelson...Jézusom borogass.-beszéltem magamban és lemásztam a pultról.Kimentem a nappaliba, ahol anyám ment a konyhába, rendezni egy kicsit a tányérokat meg mi egyebeket.Levágtam magam a kanapéra, az öcsém mellé aki a tvt kapcsolgatta.-Mit nézel szerelmem?
-Semmi...-motyogta és az ölembe hajtotta a fejét.Elkezdtem beigazítani a haját, mindig is imádtam mikor a haját birizgálhattam. -Amúgy ki is jön?
-Annak a tökfilkónak a testévre.-böktem a fejemmel Johnny felé.
-Értem.-sóhajtott.
-Megtanultál?-kérdeztem és a gyönyörű kék szemeit rám vetette.Igent jelezve bólintott és elmosolyodott.
-Elisza, Damian, gyertek a konyhába.-szólt anya. Johnny nem tudom mikor de eltűnt mellőlünk.Leültünk az asztalhoz, anya a sütőnél állt és kavargatott valamit, Aaron telefonált és kiment a nappaliba. Johnny ismét mellettem ült , Damian pedig a jobbomon.
-Johnny...-szólaltam meg.
-Tessék?-nézett rám kérdő szemekkel.
-Add vissza a telefonom.-nyújtottam a kezem.
-Honnan tudtad?-kérdezte mosolyogva, majd elhúzta a zsebéből.
-Egy, a telefon kiadta a viber üzenet hangját, kettő, nincs akkora telefonod ,hogy így kidudorodjon a zsebed.-löktem meg nevetve.
-Eh.-legyintett, mire Damian röhögésben tört ki.
-Gyerekek, örülök, hogy jól kijöttök.-mosolygott anya és az asztalra rakta a levest.
-Kivételesen ma igen.-forgattam meg a szemem.
-Ideig óráig..-motyogta Johnny. Felé néztem, majd ideges lettem.
-Fúj de utállak is.-morogtam.
-Elizabeth Anne Rogers, kérlek!-nézett rám anyum szúrós szemekkel.
-Anya, te is tudod ,hogy nem az Elizabeth a hivatalos nevem.-mondtam, amolyan "ezt sem gondolod komolyan "stílusban.
-Igen, de az édesapád nevezett így mindig, szóval rád ragadt.-mondta komolyan, mire csak fújtattam.
-Szóval Anne a második neved.-mosolygott Johnny.
-Neked tán nincs?-motyogtam és forgatni kezdtem a kanalam a tányéron.
-Van, de nem mondom el.-nevetett fel.
-Köcsög..-suttogtam.

-Hogy?-jött közelebb.
-Tágulj odább!-szóltam rá.
Ekkor bejött Aaron és leült az asztalfőhöz.
-Veszekednek?-kérdezte anyát.
-Szokás szerint.-mondta sóhajtva .
-Kezdem úgy érezni ,hogy én vagyok a normális gyerek.-sóhajtott a koravén öcsém.Elnevettem magam és homlokon pusziltam.
-Imádlak dilisem.-puszilgattam a szöszit, aki csak mosolyogva tűrte.Igen, mi ilyen jó tesók vagyunk, ritkán veszekszünk.Mióta az apám meghalt, nekem olyan, minta belőle csak Damian maradt volna. Kiköpött apa, kivéve a kék szemei, abban rám ütött.
-Mond csak apa, miért kell direkt "családi" vacsorát tartani, mikor ez nem volt és soha nem lesz egy család?Mert abban biztos vagyok, hogy én nem fogok ebbe tartozni.-morgott Johnny. Megértettem, én is így voltam vele. És tudtuk mi lesz a vége...Ha ők összeházasodnak, akkor mi szakítunk és soha nem lehetünk együtt.
-Fiam, ne kezd megint...-szólt Aaron.
-Miért?!Mondd csak apa, bele gondoltál, hogy mennyit szenvedünk?-kérdezte, erre persze nem számítottam.

-Te és ki?-nézett rá apja érdeklődve.
-Hagyjuk, de a lényeg, az az ,hogy  elegem lett ebből.-morgott az orra alatt.
-Ugyan már Niklaus.-szólalt meg egy számomra ismeretlen, magas, barna hajú alak.Mindannyian oda kaptuk a tekintetünk, Johnny felugrott,ahogy én is.

-Szóval Niklaus.-nevettem el magam.
-Eliott.-szólalt meg idegesen, szikrákat szóró szemekkel Johnny.
-Niklaus.-biccentett.
-Joseph, nyugodj le.-szólt rá az apja és felállt üdvözölni a fiát.
-Hagyjátok, majd én rendezem.-fogtam meg Johnny vállát és lenyomtam a székre nagy nehezen.Aztán mégis felállt.Épp anyámnak és Damiannak mutatta be Eliottot, mikor Johnny kézen fogott és kivezetett a

helységből, át a nappalin, a folyosón és ki a kertbe. -Mi a jó isten bajod van?!
-Ide figyelj, Eliott és én már évek óta "harcolunk", szóval ne békíts minket. Ami a te dolgod, azaz ,hogy a vacsora közben intézzük el úgy a dolgokat, hogy minél hamarabb távolodjon a testvér téma. Értve?És passz le a sapkám, az asztalnál nem eszünk sapkával.-bökött az ujjával a fejemre.
-Egy, rendben van terelem. Kettő, nyugodj le vagy a fejedre  borítom a tálat.Most pedig lenyugodsz, és kulturáltan -már amennyire lehet- leülünk enni, aztán lépünk, Niklaus.-mondtam, majd karon fogtam és visszarángattam.
-Hagyd abba a Niklausozást!-szólt rám.-Elég Eliottól hallani.

-Miért utálod a másik neved?-kérdeztem nevetve már a nappalin áthaladva.
-Azért, mert egy olyan személy választotta akit nem igazán csipázok.-hadarta.
-Ki?-érdeklődtem mint egy kisgyerek.
-A nagymamám.-sóhajtott fel és elnevettem magam, ahogy ő is.Ritkán látom idegesnek, bár "itthon" ez lassan minden napos.
Bementünk a konyhába, ahol azaz Eliott elém állt.
-Én Eliott Mikaelson vagyok, te biztosan Elisza vagy.-puszilt arcon, ami nekem kurvára nem tetszett.
-Ja, az.-mondtam és leültem az asztalhoz.
Jesszus, csak bírjam ki az estét!

§
§Lolitha szemszöge:
Mikor eluntam magam, elővettem a telefonom és megcsörgettem Tamit.
-Garrixné, ráérsz?-kérdeztem sóhajtva.
-Rá, mondjad.-szólt bele.

-Unatkozok...Nem megyünk valamerre?

-Patrick dolgozik, én is unom magam...Gyere át, megnézünk valami filmet.
-Vagy, átmegyek érted és húzatunk a városba valamerre.-tettem fel az ajánlatot.
-Oké.
-Na mindjárt ott leszek addig is bye.
-Bye.-nyomta ki. Elraktam a telefont, felvettem a kesztyűm, a sisakom, aztán felszálltam a motoromra és elindultam Tamaráért.Nem sok időmbe telt. A barátnőm már  a ház előtt várt a motorja mellett. Megálltam és levettem a sisakot.
-Merre megyünk?-kérdeztem, mire csak vállat vont.
-Nem működős?-utaltam a jégkására.
-Gyerünk.-felszállt a motorra, majd elindultunk be a városba. Bementünk a jégkásáért, majd leültünk a parkban.-Nem tetszik nekem ez az új csaj.-nézett rám .
-Nekem se hidd el, szerintem újabb pasifaló az osztályban.-mondtam ki nehezen a jégkása miatt, mire Tamara elnevette magát.
-Értetlen, ne úgy mondd már ,hogy lenyeled a jégdarabokat!-bökött oldalba.
-Jól van na!-nevettem fel.-Patrick ,hogy-hogy dolgozik?
-Jó kérdés, ha jól értettem a tesóját helyettesíti .-döntötte oldala a fejét.-Hallod...
-Nem, mondd hangosabban.
-Oké, na ha végeztünk ezzel hova megyünk?!-kérdezte hangosan mire nevetni kezdtünk.
-Nem tudom!Hány óra?-kérdeztem. Előkapta a telefonját és gyorsan leellenőrizte.
-Még csak negyed nyolc, ráérünk, majd haza megyünk kilenc fele.-vonta meg a vállát.
-Igaz, otthon is mit csinálunk?Meg ugye kilenckor még nem tudunk aludni...
-Hát ja.
Lassan megittuk a lila italunkat, majd újra motorra ültünk és lementünk a partra. Leültünk a homokba és folytattuk a dumát, közben telefonról nyomattuk a zenét.
-Jó ég, Tamara már fáj a seggem.-nevettem el magam.
-Bolond...lassan már sötét lesz...Megyünk, vagy még körözünk kicsit a városban?-álltunk fel és poroltuk le magunkat.

-Körözünk, aztán megyünk haza.-válaszoltam.
-Na gyerünk akkor.
Így is történt, este, mikor már besötétedett köröztünk a kivilágított városunkban. Őszintén, már azt sem tudtam hányadik körnél tartunk, de még mentünk. Mikor egymás mellé értünk intettem ,hogy haza menjünk. Ő lekanyarodott balra, én meg jobbra. A belvárosban nem volt már akkora nyüzsgés, de még nagy volt a forgalom. Elhaladtam egy kávézó mellett, aminek az üvegfalain visszatükröződtem. Mély levegőt vettem és rákapcsoltam az iramra. Jó pár kanyart megtettem unalomból, majd végül lefordultam az utcámba.
Lassan ráfordultam a kocsifelhajtóra, majd kinyitottam a garázst, és beálltam.
Levettem a sisakom, majd bezártam a garázst. Bementem a házba, levettem a cipőmet, majd elindultam be.Felakasztottam a kulcsom, majd felsétáltam a lépcsőn. A szobámban ledobtam magamról a ruháimat, majd bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat, ami egy szürke rövidnadrágból és egy barna felsőből állt. Bekapcsoltam a tv-t, aztán a gépet. Felnéztem pár oldalra, majd unottan dőltem az ágyra. Aztán be is aludtam.

Long way home